Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. A bünbeesés
134 a neki tett Ígéret szerint küldött, legyőzőjére támaszkodva, ismételten fölegyenesedik. Az embernek bukása következtében való eme nyomorult földi sorsát, már régtől fogva elismerte az egész föld minden népeinek öntudata, és részint a hagyomány-, részint a tapasztalatra támaszkodva elég hangosan hirdette, hogy átok fekszik az emberinemen. A brazíliai és hottenttota ép úgy, mint a melané- siai *) tudja, hogy ez átoknak az első szülők bűne miatt van alávetve. A mexikói papok a keresztelési szertartás egy neménél így szóltak az újszülött gyermekhez : „Kedves gyermek, Ometeuctli és Omecihuatl (az ő legfőbb isteneik) téged az égben teremtének és a földre küldöttek. Hanem tudd meg, hogy az élet, a melybe most lépsz, szomorú, fáradságos és nyomorteljes ugy- annyira, hogy te nem lész képes fáradság nélkül kenyeredet megszerezni.“ A görög jósda ezt hirdeti: „Csendesb az élet is, ha rejtve önbaja, És : nem születni, ez az ember fő java.“ Homer pedig így kiált fel : „Nincs lény, mely él, mozog, nyomorral oly tele, Mint mindenek fölött a földnek embere.“ *) Említésre méltó ama vallomás is, melyet e tekintetben a divatos hitetlenség tenni kényszerül anélkül azonban, hogy a természetnek eme nagy disharmoniá- ját megfejteni képes volna. így Hartmann „Philosophie des Unbewusten“ cimü munkájának 754-dik lapján ezeket mondja: „A nyomortól ennyire áthatott világnak saját létét kell elátkoznia, mihelyt létének öntudatál a jutott.“ — Es a hitetlenekre nézve igazak is e szavak ; de a 1 1) V. ö. Az emberin, hagyom. 132 1, és Goudswaard de Papoewas Schiedam 1863. 84 1. a) V.. ö. Az emberin, hagyom, 311. 1.
