Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. A bünbeesés
132 „Istennek határozatai“ a világ sorsa fölött; olyan név, mely csak a későbbi időkben ruháztatott át ezen iratokról azoknak állítólagos szerzői vagy szerzőnőire, tártaim okát pedig állítólag amaz „isteni kinyilatkoztatások“ képezik, melyeket az ó-korban az első emberek, de kiváltképen az első asszony közlőit. Ezen hitben éltek maguk a pogányok is; mert az első Sibylla, kitől még maga a delphii jósda is eredetét származtatta, a görög monda szerint nem volt más, mint „Themis a föld lánya, ki az emberiség első korában az ártatlanság paradicsomi korszakában, mint az igazság istennője a földön élt vala“ (tehát nem más, mint a bűnbeesés előtti Éva), s ki a következő jóslatot adta: „Majdan egy halandó asszony méhéből született istenfiú fog megjelenni, a ki Zeusnak és az ő vaskorszakának uralmát romba döntve, az első embert megszabadítja, a kigyó fejét összezúzza és az igazság korszakát újólag visszaállít j a.“ Természetes, hogy e sibylla -könyvek, melyeket tőle származtattak, nem valának egyebek, mint a későbbi kornak apokryph összeállitásai, melyek tartalmának alapjául csupán azon régi jövendölés szolgált. *) A kigyó megátkozását követi az emberre szabott Ítélet. És pedig az asszonyra kimondatik, hogy ezután fájdalommal fog e kinteljes életre gyermekeket szülni, s hogy mint függő lény a férfinak lesz alávetve. A napjainkban kigondolt nőemancipatio e szferint természetellenes jelenség, és a nő rendeltetésével határozottan ellenkezik. A férfinak pedig ezentúl a mindennapi kenyérért a földdel kell küzdenie, mely most az Isten kertjéből az *) ~V. ö. „Die sibyllinischen Weissagungen, ilir Ursprung und Zusammenhang mit der afterprophetischen Darstellungen christl. Zeit.“ cimü tatommal, Würzburg 1875. Wörl.
