Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. A bünbeesés

azért, midőn legközelebb az emberre és nemére a büntetés és átok kimondatik, egyszersmind reményt, és egy jövendő Megváltó ígéretét is nyeri. Maguk az első törzsszülők is, s igy tartja ezt nemcsak a keresztény, hanem az összes népek hagyománya, ismét a kegyelem állapotába jutó ttak, és a megváltásnak részeseivé lőnek.“ ')

„És ők hallák Úr Isten szavát, ki a paradicsomban jár vala a szellőn délután.“ Valóban igen nagy előnye volt az első emperpárnak, hogy a Teremtővel, saját Atyjokkal közvetlenül személyes érintkezésben lévén, általa, mint a gyermek atyja által neveltettek és kormányoztattak. „Egy szóval sem emlittetik,“ mondja Delitsch e helyre vonatkozólag, „hogy az Isten az égből leszállt volna (mint ez későbben történik), vagy hogy nagyszerű természeti tünemények kisérték volna megjelenését, s hogy eme jelenet fensége az első embereket megijeszté, mert mint egyebütt mondatik az Isten látása után* élve senki sem maradhat. O nem az égből száll le, még a földön lakik, s megjelenése korántsem valami rendkívüli vagy szokatlan az emberre nézve.“ 2)

Istennek az aranykorban az első emberekkel való ilyetén személyes közlekedését, mi jelenlegi Isten és a szellemi világtól elidegenedett állapotunkban, midőn az Istent csak mintegy tükörből szemléljük, már alig vagyunk képesek elképzelni. Pedig nemcsak a szentirás tanítja, hanem az összes pogány népek mondái is beszélik, hogy Isten az első aranykorban az emberrel személyesen közlekedett. A pogányság ezen általános hitét tükrözi vissza Pláto, midőn „Államférfiú“ cimü munkájában azt mondja, hogy Isten kezdetben, azaz Kronos első aranykorában, a „földszülte“ embereket nemcsak nevelte, hanem „oltalmazta és igazgatta is oly

*) V. ö. Az emberin, hagyom. 135. 1. 2) V. ö. Delitsch, Gén. 168. 1.