Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. A bünbeesés

I 26 módon, mint jelenleg az emberek alárendelt teremtmé­nyeiket oltalmazzák később azonban az istenség a jó szellemekkel és daemonokkal együtt visszavonult, és a világot magára hagyta. Ez által azután a védője és kor­mányzójától megfosztott világ több rendbeli zavarok színhelye lön, melyekbe annál jobban bebonyolódott' minél inkább távozók amaz időtől, és minél inkább nö­vekedett a feledékenység, ’) természetesen amaz ősi át­hagyományozott igazságot illetőleg. Ugyanezen nézetben vannak még a legvadabb né­pek is. így pl. a kafferek Afrikában azt beszélik, hogy egykor egy hatalmas lény szállott le a földre, és te- remté a világot ; ezután azonban visszatért, s a világgal ezóta mitsem törődik ; 2) mivel mint a hottentották hoz­záteszik, elsőszülőik a főkapitányt (Istent) megsértet­ték. s) Hasonlókkal találkozunk a világnak csaknem minden vad népénél. 4) Tényleg igaz az, hogy a jelenlegi természet az Is­tentől el van idegenedve. „A természet kinyilatkoztatja Istent, de egyúttal el is rejti őt“ mondja Jacobi böl­csész. De kezdetben nem volt ez igy, s az ember a föl­dön is megközelítheté Istent. A világnak Istentől való ezen elidegenedése, az ember bűnbeesés okozta Isten­től való elidegenedésének következménye. De jóllehet a világ és az emberinem a bűnbeesés által Istentől el­idegenedett, és jóllehet az Istenség földi életünk tar­talma alatt bizonyos megközelithetetlen homályba vissza­vonult is ; mindazonáltal a föld még sem lett az Isten­től teljesen elhagyatva, sőt inkább az Istenség és az ember között egy új kapocsnak kellett létrejönnie ; alulról fölfelé, az asszony ivadékából kiindulva kelle magát az embernek az Istenséggel való új összekötte­J) Piat. Politicus 271—75. 1. 2) Campbell, Reisen. Anh. 2. II. 1. ) Kolbe, Besch, d. Vorg. d. gut. Hoff 21 és 96 11. 4) V. ö. Az emberin, hagyom. II, 18, 22, 133 11, és egyebütt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom