Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. A bünbeesés

124

gyökere minden bajnak. A nőnek a pogányoknál való alárendelt helyzete, és az is, hogy különösen a nőnemet tisztátalannak és az alvilági szellemekkel összeköttetésben levő bűvésznőknek tartották, összefügg, az első nőnek bukásáról szóló hagyománynyal. *)

„És mindkettőnek megnyilának szemei, és észre- vevék, hogy mezítelenek“. Ok ettek a tudás fájáról, és ez által megismerék a rosszat, megismerték azt önmagukban. Mig azelőtt bennök a testiséget és állatias- got a szellem vezérelte és kormányozta, addig most saját természetök fölbomlását, és abban az állati elem túlsúlyát vették észre, s innét a szégyen érzete. De a szégyen, mely „mint a letűnt igazságosság estipirja“ ettől fogva az emberben maradt, noha egyrészt annak jele, hogy az ember a rosszat magába fogadta, jele másrészt a bánatnak és az elveszett jó utáni sóvárgásnak is. „Jóllehet az ember a rossznak ismeretére a jónak árán jutott,“ mondja Görres,’) „de az erre való visszaemlékezés nem veszett ki belőle teljesen, és nem szűnt meg rá befolyást gyakorolni.“ Azért csak a lelkiismeret szava, — az elesett emberben a jónak a rossz ellen való ezen második visszahatása, vagyis az Isten képére alkotott szellemnek az érzékiség mámorába sü- lyedt test ellen való ezen fölébredése, — eszközölheté csatlakozva ama befolyáshoz, a visszatérés munkáját. És a lelkiismeret e szavához, még magának az Istennek, — ki az estiszél fuvalmán lebeg vala a kertben — szava is járult, ki az első embert szólitá : „Ádám hol vagy ?“ És épen azért, mivel az ember a gonoszban még nem merült el teljesen, és mivel a szégyen érzete és a lelkiismeret, melyeket az Isten szavai leginkább érintének az isteni irgalomnak még mindig elegendő támpontot nyújtottak az emberinem megmentésére ;

x) V. ö Az emberin, hagyom. 134. 1.

s) Y. ö. Görres, Vorrede zu Sepps Leben Jesu I. LXIV.- 1.