Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. A bünbeesés

kisértő és a szentirási kígyónak képviselője az egyes népek különfélesége szerint vagy nyúl, vagy szinbü (chameleon), vagy gyík. Ezek elmennek az első emberekhez, hogy tudtul adják nekik miszerint halhatatlanok. De útközben elferdítik e tudósítást, és azon hazug hirt közlik velők, hogy halandóknak kell lenniök. És mivel az emberek e hazugságnak hittek, halandókká lesznek; ez állatokat pedig átok éri; igy mondják: azért hasadt a nyulak ajka még -most is, és azért kell szaladniok szünet nélkül az örök időkig.

Hogy még egy amerikai mondát is említsünk, a quatemalai quichek mondájára utalunk. Ott „a szűz Xquic (az első nő) azon fához (a halál fájához) megy? mely Hun-hun-apu (az alvilág fejedelmének) fejéből változott át. S igy kiált fel: Mily szép gyümölcsök! Nem halok meg, ha egyet leszakasztok. És igy párbeszéd keletkezett a leány, és a gyümölcscsé változott Hun- hun-apu feje között. A szűz azután kinyujtá kezét a gyümölcs után, és fájdalomteljes anyjává lön az első ikergyermekeknek“ (Kain és Abel).

A karaiboknak egyik mondája, mely a Hun-hun- apu átváltozott feje helyett egy emberfejü kígyót szerepeltet, mely egy fán ült, s annak gyümölcséből adott az embereknek mire az égen csillaggá változott át (a sárkány csillagzat), méginkább megvilágíthatja a quichek mondáját.

„Olyanok lesztek mint az Iáten“ ; ez a kigyó hazugsága ; és ez azon hazugság, mely minden egyes bűnben szerepel, ez azon hazugság, mely az összes bu_ kott emberiségnek fonák törekvését jellemzi. Az ősvilág titáni küzdelmeitől és a pogányságtól kezdve, egész az istentelen cselekvésmód és korunknak a kereszténység által megvilágositott gondolkozásáig, az önisteni- tésnek fonala húzódik végig, .melyben az ember Istentől való függését megsemmisíteni, és önmagát az Isten trónjára helyezni iparkodik.