Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
IOI melyben a föld többi része mint egy sziget terül el, a mely szigetet a Földközitenger „folyama“ hasít. l) Isten ezen „kertjébe,“ mely a föld közepén feküdt, melyet a föld leggazdagabb forrásai öntözének, mely a legszebb és leggazdagabb szirmú virágokkal és gyümölcsökkel, — a minőket a föld valaha csak termett, — volt ellátva, mely továbbá az élet és tudás csodás fáival volt beültetve, melyet az állatok és madarak minden neme lakott, melyeket, — mint nemsokára látni fogjuk, — Isten csak azért választott ki és gyűjtött itt egybe, hogy az embernek hasznára és élvezetére legyenek a nélkül, hogy neki ártanának, ezen a Teremtő saját kezével berendezett, és a szép s gazdag teremtés minden legszebb- és legcsodálatosbját magában egyesítő, s épen azért joggal „kertnek“ nevezhető helyre helyezé Isten az újonnan teremtett embert, hogy azt, — mint mondatik, — „mívelje (ápolja) és őrizze.“ Az ember tehát nem azért helyeztetik a paradicsomba, hogy abban idejét, mint valamely henyék országában, tétlen és méltatlan henyéléssel töltse ; de sőt ellenkezőleg az a feladata, hogy mint Ura s Istene szép kertjének kertésze azt ápolja, jó karban tartsa, és minden kár- s ártalomtól megóvja. Mig tehát az embernek most az osztályrésze, hogy arcának verejtékével mívelje a földet, az ellenszegülőt kényszerítse, hogy neki táplálékot és ruházatot szolgáltasson és őt ellenséges erőszak ellen megoltalmazza ; addig akkor az volt feladata, hogy nem arcának verejtékével, hanem testet és lelket erősítő, tehát kellemes ápolással az ifjan viruló és mindent gazdag bőségben nyújtó földet a maga virágzó állapotában fentartsa, és minden kártól megóvja. Akkor az Isten szép kertjét művelés- és felügyelet által csak minden elvadulástól kellett megóvnia ; most ellenkező‘) V. ö. Saint Martin, Mém. histor. et géogr. sur l’Arménie. Paris. I. k. 407. 1. Különösen megjegyzendő itt, bogy ő a Középtengert „folyamnak“ nevezi.