Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
8g csak azt állítják, hogy az első ember testének és lelkének teremtése két különböző mozzanat, hanem azt is, hogy ez utóbbi csak egy magasabb, fönségesebb kéz által hozatott létre, s hogy ezáltal nyert egyszersmind az emberi test is életet. A pogány mondákban mind e három pont hangsúlyozva van. A titánok, (a görögök ősei, illetőleg a noachidák) a földből származtak, de addig nem jöhettek életre, mig a vér (a lélek) az égből le nem szállott. Prometheus az első embert agyagból alakítja, de ez csak holt kép, mig Minerva az ész istennője, vagy mint egy más, bizonyára régibb monda állítja, egy különös isteni lehelet neki életet nem adott. ’) Az indiánoknál az első ember a földből származik, de Isten csak később ad neki életet (lelket), minek következtében őt teremtőnek ismeri. A buratok azt mondják : Isten előbb az embernek testét alkotta, azután az égből lelket hozott neki, mely által a holt test életet nyert. A joruba-négerek beszélik : „Obba- talla, kit első lényül tisztelnek, az embert agyagból alakította, de életet, mely egyedül Istentől jön, nem lehelhetett belé.“ A tupinamba-indiánok mondáját már fönnebb közöltük. Sőt maguk a németek is azt mondják, hogy Ask és Embla (a két első ember) lélek, vér és mozgás nélkül voltak, mígnem Odin nekik lelket adott. *) És az ember, a teremtés e koronája, a kinek élete az isteni szellem egy lehelete, s a ki arra van hivatva, hogy a földnek királya legyen, a kinek minden más szolgálatára van rendelve, nem arra kárhoztatik, hogy arcának verejtékével dolgozzék, mint a mely most osztályrésze, hanem egy, maga az Isten által ültetett kertbe a paradicsomba helyeztetik, melyben az újonnan született természet minden gazdagsága és szépsége egyesítve van. Ezen „kertben“, mint ez minden mondá*) Steph. Byz. s. v. Ikonium. V. ö. Hesiod, dies et op. 62. v. 8) Voluspa (régibb Edda) 17 és 18. str. V. ö. Az emberin, hagyom.
