Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
X. A hetedik nap. A világszombat
miután ezen növénykorszak Által a légkör a szénsavtól megtisztult és a lélekző állatok életerő mintegy előkészíttetett, következhetett be a tulajdonképeni állat- korszak ; - még 'Pedig először a viziállatok-. a halak-, özöngyikok-, és kétéltűek korszaka állott be. Es maradványaikban oly nagy számmal mutatkoznak ezek is, hogy az uralmat ezen korszakban nekik ítélték oda. Miután (ízen korszak végén a természet szikla-könyvé- nek különféle lenyomataiban a madarak is jelezték volna föllépésüket, következik a harmadlagos korban a szerves-világ harmadik fokozata gyanánt az emlősök korszaka, és csak ezek után jelenik meg a világon az ember. A földtan tehát ép úgy mint a szentirás, a szerves testek keletkezésében egész az emberig háromszoros fokozatot és sorrendet állít föl; és igy a természet könyve, amennyire leveleit eddig a földtan átkutatta, a szentirással a legszebb és legtökéletesebb összhangzat- ban van, úgy hogy az angol természetbúvár Hugh Miller azt mondja: „Helyesen megértve nem ismerek egyetlenegy tudományos vívmányt sem, mely a mózesi elbeszélésnek csak legkisebb pontjával is ellenkeznék.1) X. A hetedik nap. A világszombat. Gen. II. i—3. Elvégeztetének tehát az egek és a föld, és azoknak minden ékessége. Es befejező Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala; és megnyugovék a hetedik napon minden munkájától melyet véghez vitt vala. Es megáldd és- megszentelé azt ; mert azon szűnt vala meg minden munkájától melyet teremtett Isten, hogy elvégezze.“ ') Hugh Miller, the testimony of the Rocks, Edingburgh 1857, I9I 1.
