Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
X. A hetedik nap. A világszombat
8o Fokozatosan végezte be igy a Teremtő a világ- egyetem nagy épületét, s azt mint nagyságának és fölségének templomát méltóan felékesítve, végül ezen templom papja- s őréül az embert helyezé belé. És most, miután a teremtési munka isteni-hete elmúlt, elkezdődött a világszombat ünnepe, melynek a hetedik napot, azaz az egész világnapot, vagyis a világ tartamát a teremtés befejeztének idejétől kezdve egész a világ végéig magában kell foglalnia. Ezen világszombat tehát azzal vévé kezdetét, hogy Isten az embert nagyságának s dicsőségének most bevégzett templomában pappá tévé, és őt a szellemi ás erkölcsi képmásával való megajándékozás által szolgálatára szén- télé, A második és megújított felszentelést pedig ezen templom az által volt elnyerendő, és a világszombat tetőpontjának az által kelle bekövetkeznie, hogy az Isten fia emberré lett, s a Golgotán bemutatá áldozatát, mely ünnepet az angyalok a „Glóriáival : „Dicsőség az Istennek a magasságban és békesség a földön a jóakaraté embereknek“, nyitottak meg születése alkalmával. A végkifejletet végre a jónak a rossz fölött való teljes diadala, és a földön az erkölcsi harcnak végleges befejezése fogja képezni, úgy hogy azután a földi szombat az örök égi szombattá fog átváltozni. A hetedik nap tehát a világnap, melynek tartama a teremtés befejeztétől egész a világ végéig terjed. Mivel pedig, ezen a napon a természet nem nyert valamely új müvet, hanem mivel az Isten nyugodott, azért ennek mint a megelőző napoknak nincs is előkészítő estéje és reggele, és másrészről nincs semmiféle bevégzése sem, mint a mely csak a világ végén fog bekövetkezni. Ezért hiányzik itt a többi napoknál szokásos záradék : „És lön este és reggel, a hetedik nap.“ „Isten megáldá a hetedik napot s megszentelé azt.“ Ez egyrészről mindenesetre annyit jelent, hogy : Isten szent nappá, szombattá szentelő azt az emberekre nézve.
