Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
65 Az állambálvány ezen tisztelete, mely elől nem volt menekvés, az általános szolgaság vas törvényét terjeszté ki az ó-kori társadalomra; bizonyos egykorú iró igen helyesen jegyzé meg: „A régieknél — úgymond — már semmisem volt az emberen, a mi szabad és független maradt volna. Az állam az egyesek testét s lelkét úgy tekinté, mint absolut tulajdonát. Valamennyi emberi tévedés között egy sem oly sajátszerü és fonák, mint azon nézet, mintha az antik életben szabad lett volna az ember. Szabadságról még fogalma sem volt.“1) Mindamellett az antik államelmélet következetes, s oly kényszerítő logikáról tesz bizonyságot, hogy a szabadság érdekében a szenvedély minden hatalmával következő modern társadalmakba sem vették be sehol újból a pogány naturalismus tanait anélkül, hogy azonnal az antik államkorlátlanságba nem estek volna vissza. Mily gyalázatos játékot űztek a nyilvános szabadsággal a nemzeti convent idejéban, midőn az ész istennőjének cultusa proclamáltatott. Es a forradalom a mai nap a maga lényegükben istentelen és communisti- kus tanaival, nem az internationalis communismus előis- kolája-e? Vagy nem bizonyította-e be eléggé a caesarismus népszavazási comoediájával, hogy azokkal egy pillanat alatt mindent föllehet forgatni, mindent megsemmisíteni , mindent elkobozni ? A demokratikus szabadság, a népfönség és az általános szavazatjog neve alatt ') Fustel de Coulanges, La cité antique, 1. III. l7. Ama tény, mely szerint az állammal szemben minden állampolgár az élet minden viszonyait átölelő általános szolgaságban van : ezen iratban a legtalálóbban van ecsetelve ; csakhogy a szerző nem ereszkedik eléggé mélyen ezen az antik világnak sajátos tüneménye végokainak kutatásába, ha ő ezen általános szolgaságot, a politikai rendnek a vallásival való összetévesztésére akarja visszavezetni. Ezen összevegyítés maga, magyarázatát még csak a további tévelyben találja ; a régiek az autonómiát és az emberi ész és államnak némi vonatkozásban isteninek mondható jellegét illetőleg elfogultak valának, ezen isteni jelleget tartván az ész mindenhatóságának kifejezéséül. A lier, társad, törv. 5
