Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
66 — Hem találjuk-e mindenütt a közakaratnak ama mindenhatóságát, mely az államból zsarnok bálványt, és azokból, kiket vezérel, rabszolgákat s megvetett áldozatokat csinál? Mi volt Rosseaunak, valamennyi forradalmi felekezet mesterének, és a liberalismus által még mindig meghallgatott jósdának beszéde, egy 15 százados keresztény civilisatio végén ? Epenséggel az, ha mindjárt nem is oly világos alakban, s kevésbé öntudatos szellemi nagyságban, mint amely az antik pogányság politikai elméletének képviselőinél észlelhető. A társadalmi szerződés által „minden egyes alárendeli hatalmát és személyét az általános közakarat legfőbb vezetésének. Egyedül a közakarat képes az állam erői fölött berendezéséhez illő cél értelmében rendelkezni; s ebben áll a közjó. A független uraság csak érvényesitése a közakaratnak .... A közakarat mindenkor a helyeset cselekszi ; mindig a köz haszon után törekszik. Mindamellett ebből nem következik az, hogy a nép határozatai mindig egyenlően helyesek. Megtörténhetik, hogy valaki mindig a nép javának elő- mozditására törekszik, a nélkül, hogy azt mindig elérné. Gyakran különbség van mindenkinek akarata és a közakarat között; csak ez utóbbi nem hagyja soha figyelmen kivül a közérdeket. Az előbbi a magánérdekre irányul, és csak összege az egyes akaratoknak. Vétessék el ezen egyes akaratoktól az, ami többé kevésbé ellentmond magának, s ami bennök kölcsönösen megsemmisíti egymást, s akkor a két különbség eredményéül nyerjük a közakaratot.“1) Ezen közakarat, mely a tévedésnek folyton kitett egyes akaratoktól különbözik, a polgár előtt mint a a józan ész és igazságnak csalhatatlan hatalma tűnik föl ; s e józanész és igazság az emberiségben benmaradók. „Min) Contrat social I. 6 ; II. i. és 3.
