Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
ezeket a kereszténység kitörülhetetlenül véste szivünkbe — irtóznak. „Hogy különbség 'tétessék azon gyermekek között, melyeket nevelni s melyeket mellőzni kell, jó lesz egy törvény által megtiltani az idomtalan születtekkel való foglalkozást. Ami a gyermekek számát illeti, ügyelni kell, hogy — ha azok teljes megsemmisitése ellene volna a szokásnak, és ha némely házasságok termékenysége a népesedés tekintetében formaszerüleg kitűzött határokon túl terjedőnek bizonyulna be — a méhgyümölcs elhajtása történjék meg, még pedig mielőtt ez az élet érzetét birná. Az ily cselekvénynek bűnös vagy megengedett volta egyedül a mindenkori életérzet körülményétől függ. Azonban nem elégséges hogy a férfi és nő részére meghatároztassék az életkor, melyben házas összeköttetésök kezdődik ; még azon időszakot is meg kell állapítani, melyben a nemzésnek végződnie kelljen. Az igen öreg és igen fiatal házaspárok csak lelkileg-testileg tökéletlen lényeket nemzenek, s az aggok gyermekei gyógyithatlanul gyöngék. A nemzést azonnal be kell szüntetni, mihelyt a nem- zési képtelenség közeli beállásának tudata a szülőkben fölébredt. Ezen időszak, ha a költők feltevését is tekintetbe veszszük, akik az ember életét 70 évre becsülik, általában az 50-ik évvel esik össze. A gyermeknemzésről ezen időpont után 4 v. legföllebb 5 évvel le kell mondani : melyen túl legföllebb egészségi szempontokból vagy kevésbé higgadt megfontolásból gyönyörködjék az ember a szerelemben.“1) így esik a szabadság méltósága, az egyénnek élete a legszentebb családi törvényekkel egyidejűleg azon állambálványnak áldozatául, melynek láncait az ember önmaga kovácsolja, és melynek vas absolutis- musát — miután teremtő Istenének atyai s kegyelemteljes fenségét vissza utasította, nyakába veszi. — 64 — *) Politique IV., I4, 10 és II.
