Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
mind erkölcsi mind phyzikai rendben, az állam kényére van bizva. A polgár, erkölcsi életének egész terjedelmére nézve az államnak hatalmában van, a kizárólagosan államra átruházott hatalom folytán, mely az embereket maga belátása szerint egy, általa meghatározott és közlőit nevelés által képezi. „Minthogy az állam valamennyi tagja érdekében csak egy és ugyanazon célt tart szem előtt, úgy a nevelésnek szükségkép minden tagot illetőleg egy és ugyanannak kell lennie. Ebből következik, hogy a nevelés a nyilvános, és nem a magán fölügyelet tárgyát képezi, jóllehet az utóbbi rendszer általában az uralkodó, s jóllehet napjainkban gyermekeit mindenki magánál oktatja, oly módszerek szerint s oly tárgyakra, melyek hivatásával egyezők. Egyébiránt a mi közös, azt tanítani is közösen kell, és súlyos hiba volna, ha azt akarnék fölvenni, hogy minden polgár a maga ura legyen. Minden az államé, mivel minden egyes annak részét képezi, és mivel az egyes számára biztosított figyelemnek a valamennyinek szentelt gondoskodással egyeznie kell. E tekintetben nem dicsérhetjük eléggé a lakedaemoniakat. Ezek gyermekeiket közösen nevelik s erre rendkívüli súlyt fektetnek. Hogy tehát az ifjúság neveléséről államtörvények utján kell gondoskodni, és azt közössé tenni, az világos.“ *) A hol arról van szó, hogy a népesedés terjedésének bizonyos határt szabjunk, a polgárnak physikai és erkölcsi élete, még legbensöbb és leggyengédebb vonatkozásaiban is, minden tétovázás nélkül az államnak áldoztatik föl. ítéljük meg ezen fölfogást azon következményekből, melyeket Aristoteles minden tartózkodás nélkül kimond, és a melyektől a becsület és az emberi életnek adott tisztelet minden törvényei — úgy amint — 63 — l) Politique V., I. 2. és 3.
