Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

egyének úgy vannak az államban, mint részek az egészben. Nem szabad kételkedni, hogy az állam természetszerűleg minden család és egyén fölött áll; mert az egész szükségképen fölötte áll a részeknek. Egyébiránt Arisroteles el nem ismer az államban oly absolut egységet, mint Plato. „Ha az államban az absolut egységet megengednők, akkor az olyan lenne, mintha egyetlen egy hanggal accordot akarnánk előállítani. *) — Ö követeli, hogy a társadalom az egyének egyenrangúságát az erény és az igazságosság független eszméjében megvalósítsa; és minthogy az erény és igazságosság az állam által határoztatnak és valósítatnak meg, így az egyén okvetlenül a mindenhatóság alárendeltjének köteles magát tekinteni.

Ezen elvekhez hűen Aristotelesnél a legkisebb kétely sem áll főn arra nézve, hogy a polgárnak élete,

s szükségkép pantheistikus kifejezése az észelvi elméletnek. Sőt az észelvi fölfogás értelmében az sem kívántatik, miszerint az ember, bogy jót gyakorolhasson, magát megtagadja ; az önmegtagadás általában képtelenség, miután az ember magában hordja az istenit ; elégséges, ha isteni lényében szemléli magát.

1) Politique III., 5. 12—15 ; L, I. II. ; II. 2. 9. Aristoteles szerint a társadalom összfogalma az erény. „Kell, hogy az egész uralkodjék a részek fölött.“ A családok és egyes egyének csupán csak részek vonatkozásban az erény teljére, ami maga az állam. Aristoteles az erénynek ezen természetes és független uralmát annyira kiterjeszti, hogy ő, bárhol találtassák egy ember vagy család a társadalomban, mely az erények teljét birja, ezen embert s illetőleg családot minden megfontolás nélkül egész gyanánt tekinti, olyképen, hogy a társadalmak, ezekre nézve csak alárendelt részek. Erre vonatkozólag mondja: (Polit. III. II. I2.) „Ha megtörténik, hogy egy egész család, sőt egy ember is az erény utján annyira kitünteti magát, hogy ezen erényesség a többi polgárokét meghaladja, akkor jogos, hogy ezen család királyi és uralkodó legyen, hogy ezen egyén király legyen. ... Nem volna méltányos ilyen személyiséget a közönséges uralomnak alávetni. Természetellenes volna ugyanis, ha a rész az egész fölé emelkednék ; már pedig ezen esetben épen az erény az, mely ily felsőbbséggel bír minden má, erény fölött. Tehát csak az van hátra, hogy magunkat az ily férfiúnak alávessük, és magasabb hatalmát elismerjük, nemcsak az ő részére, hanem függetlenül s mindenkorra.