Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

45

legfőbb jóhoz emelkedik, melyért teremtve lön, s melytől elváltán nyugtalan s békétlen az ő lelke, A legfőbb jó utáni törekvésben, az igazsággal egybekapcsolt szabadsága által, valósitja meg az ember minden tekintetben az emberi természetnek lehető tökéletesedését. Ez annyira igaz, hogy mi egy akarattal, mely erősebb mint összes illúzióink s természetes rósz hajlamaink, ismét és újból azon végtelen jó után vágyódunk, melyért teremtve vagyunk s mely nem más, mint maga az Isten Sőt még akkor is, ha elzárkózva a külvilágtól egyedül magunknak élünk, ha kizárólag önmagunk által óhajtunk boldogok lenni, — még akkor is a ki nem elégített vágyaktól fonnyadó lélek üressége s nyugtalansága azon vallomásra kényszerít bennünket, miszerint lehetetlenséget akarunk, hogy mi nem a magunkéi, hanem Istené vagyunk. „Nyugtalan a mi szivünk, mig benned oh Istenem, meg nem nyugszik !“ Sz. Ágoston eme fölkiáltása mindazon lelkek jajszava, kik futnak az áldozattól s azért minden ellenállás dacára a futásban saját boldogságukat hagyják el.

Az evangélium szavai szerint, a gabonaszem, mely a földben meghal, sok termést hoz. Ha az ember önakaratának elhalása által, az áldozat által, mely akaratát az isteni akarattal összhangzásba hozza, él az Istenben, úgy a legbővebb termést fogja eredményezni, melyet az emberi élet csak hozhat. Lemondása által lép tulajdonképen rendeltése természetes rendjébe. De ezen rend magában foglalja a rangot, nagyságot, íi jólétet, az erkölcsi és anyagi haladást, szóval a teljes tökéletességet, melyre az ember élete képesítve van. Ezen tökéletesség minden kötelesség pontos teljesítéséből, a jog tiszteletben tartásából, továbbá minden dologban a jó és legjobbhoz való fölemelkedésből származik, melyet az emberi tevékenység az az iránti sze- retetből nyer. ki maga a legfőbb jó s a végtelen tökéletesség.