Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
46 Egy tevékeny áldozatélet gyümölcseiről a társadalomra nézve ugyanazt mondhatjuk, mit a lelki élet egyik legnagyobb s szeretetre legméltóbb mestere mond az áldozat befolyásáról az egyéni életre : „Tekintsd a méhet a démutka virágán. O csak keserű nedvet talál ott; de mialatt azt fölszívja, mézzé változtatja.“1) De máraz isteni Mester szava kimondta, mily „édes az ő igája,“ s mily „könnyű az ő terhe.“ Minden erkölcsi rend a kötelességen alapszik ; a jogosult szabadság a kötelesség szabadságában találja kifejezését. De áldozat nélkül nincsen kötelesség. Ezen állítást minden spiritualisticus bölcselet kénytelen elfogadni. „A kötelességek tudománya“, mondja Jules Simon, „tulajdonképen és leginkább az áldozat tudománya. Isten és az emberekért s nem önmagáért élni, ez a kötelesség összfoglalatja.“2) Minthogy pedig a kötelesség, tekintettel az emberi rendre, a jognak szükséges föltétele s mi más emberekhez viszonyítva csak annyiban szólhatunk jogokról, mennyiben ezeknek irántunk kötelezettségök van, tehát világos, hogy az áldozat is teni törvénye nélkül jogot sem alapítani, sem tiszteletben tartani nem lehet. 3. A liberális szabadság. A társadalmi kérdésre vonatkozólag a természet- elvüség, észelvűség és szabadelvüség (naturalismus, Nationalismus, liberalismus) három, tartalmilag egyértelmű kifejezés. A következő fejtegetésekben gyakran fordulnak elő e kitételek s azért szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a szabadelvüség kifejezés inkáb valamely külső politikai rendszerre, e kifejezések pedig : természetelvüség és észelvűség főleg az ezeknek alapul szolgáló elvekre vonatkoznak. *) *) St. François de Sales, Traité de l’amour de Dieu. 2) Le Devoir (5e éd) p. 10.
