Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
44 érthessük, szükséges, hogy olvasóinkat egy másik tanára figyelmeztessük, melyben azt mondja, hogy a szeretet és az áldozat nem külömböznek egymástól. Az áldozat nélkül, mely mindent Istennel hoz közvetlen viszonyba s azáltal a valódi jóhoz vezető útra kalauzol, a szeretet estik bizonytalan tünékeny ösztön volna, mely ugyanannyiszor, ha többször nem, nagyobb hatalmat adna az elesett, embernek a roszra, mint a jóra. A szeretet és áldozat egymás nélkül nem létezhetnek. Ezen összetartozásukat főleg napjainkban kell hangsúlyozni, midőn az úgynevezett humánus bölcselet oly mámoros elméleteket állít föl, melyek szerint az emberiség mozgató principiuma s történetének törvénye egy (bizonyos természetes) tényleges szabály, s határozottan kitűzött cél nélküli szeretet rohamaiban áll. A szeretet elválasztva az áldozattól, ha nem puszta ábránd, rideg önösség : vágy, birhatni a tárgyat, mely érzéki természetünknek hizeleg, s birtokában boldogságról álmodhatni. A valódi szeretet az önkéntes s teljes odaadásban leli meg áldozatának jutalmát. A keresztény szabadság törvénye tehát a szeretet s az áldozat törvénye. A lemondás által az ember a lévén, jól, és roszúl is lehet szeretni őt, jól t. i. a rend megőrzésével, roszul pedig a rend összezavarásával, mit bizonyos Cereus magasztálásá- ban versekben röviden igy jegyeztem föl : „Mind tied ez s mind jó, minthogy mint jó te teremtőd. Ám minekünk csak a bűn maradott, miszerint tehelyetted Rendtévesztve kezed müveit szeretők egyedül csak.“ Ha a Teremtő igazán szerettetik, az az, ha ő, nem pedig helyette más, a mi nem ő, szerettetik, roszúl szerettetve nem lehet. Mert maga azon,szeretet is rendesen szeretendő, mely által jól szerettetik, mit szeretni kell, hogy bennünk erénynyé váljék, mely által jól lehessen élni. Miért is véleményem szerint az erény rövid és valódi meghatározása ez : az erény a szeretet rendje, miért is az Énekek énekében zengi KLrisztuz egyese : Rendezzétek bennem aszer etedet.“ (Énekek, én. II. 4.)