Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

4i

tekinteni, mintha azok kizárólag ő érte léteznének ; mert ő nem önmagának célja. Igaz ugyan, hogy az Isten saját képére s hasonlatosságára teremtvén az embert s a személyes lény kiváltságaiban részesítvén őt a nagy mindenség központjává tette ; azért van is joga a létező dolgokat, melyeknek urává lön, bizonyos értelemben s határig magára vonatkoztatni. De ezen kiváltságával csak oly föltétel alatt élhet, ha a hatalmába adott dolgokat Istennek meghatározott törvénye szerint uralja s ha önmagát s az Istentől nyert jótéteményeket mindenkor ő rá vonatkoztatja.

Csak ha az ember nem önmagát tartja többé a dolgok központjának ; ha az áldozat segélyével annak hódol ki az összes teremtett világnak valódi központja s végcélja : csak akkor fogja természetes hivatását a számára kijelölt rendben betölteni, és boldogságát megalapítani.

Az észszel megáldott lény ép azon oknál fogva . hajlandó a természetben mindent magára vonatkoztatni, mert ő az érzéki teremtmények központja. Minden központ vonzerővel bir ; itt oly törvény nyilatkozik, mely az ekölcsi és phyzikai rendben egyenlő módon határozza meg az élet és a mozgás egész világát, az eszes lényekre nézve nagy kisértet, és egyikét a legnagyobb veszélyeknek rejti magában, melyeknek folyton ki vannak téve.

Mihelyt a szabadság teremtve van, ha még oly magasztos is, szükségképen magában véve tökéletlen s egyik vagy másik tekintetben hiányos. A hajlamból mindent magára visszavezetni akarni, származik a föl- fuvalkodottság, a teremtett szabadság legfőbb hibája. „Olyanok lesztek mint az istenek“ ez volt az Istentől szabadaknak teremtett lényekre nézve kezdettől fogva a sátáni kisértet ; többre kell becsülni a múlandó s szerfölött gyarló élet látszólagos nagyságát, mint azon valódi és egyedüli magasztosságot Istenben, mely a vég-