Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
42 télén lénynyel való egyesülésből, minden erő s nagyság kútfejéből, származik. Az Istentől megszabott határokon belül az embernek saját java iránti előszeretete és hajlama mindig természetszerű és jogosult marad, s az összhangzatot tökéletesíti. A személyes érdek, mint említve volt, egyike az emberi természet törvényeinek. Két tényező van hivatva az erkölcsi mindenségben az egyensúlyt fön- tartani : első sorban az egyedek személyes tevékenysége a bennök lakó boldogság utáni ösztön mértéke szerint ; továbbá a szintén mindegyikben lakozó kötelesség érzet, melynél fogva ezen boldogságot csak az összes dolgok központjában keresik és pedig azáltal, hogy saját akaratjokat az áldozat segélyével annak akarata alá vetik, ki kútfej ők, céljok, s legfőbb urok. , A teremtő akarat, mely a személyes lénynek a szabadsággal s személyiséggel személyes érdeket is adott, kijelölte egyúttal a határt is, melyet az érdeknek átlépnie nem szabad. Ezen határvonal megállapitásánál Isten teremtő akarata úgy szervezte az általános világrendet, hogy abban minden lény egymás mellett fönállhasson, s kitűzött föladatának megfelelhessen a nélkül, hogy kölcsönös szabadságuk s jogaik megsértetnének. Hol a dolgok eme magasabb összhangzata elismertetik, ott minden egyed magától, s együttvéve valamennyi a legfőbb cél felé siet, melyért Isten őket életbe hívta. . Ha az emberi szabadság tökéletes volna, vagy az isteni lény közvetlen szemlélete által vezéreltetnék, akkor sem az ismeret, sem az akarat nem tévedhetne. Az isteni szépség és jóság láttára, összehasonlíthatlan s mindenható fönsége szemléletében az akarat habozás nélkül a jó s legjobb mellett maradna. Az embernek akkor csak oly szabadságra lenne szüksége, mely biztos lévén célja elérésében, csak az eszközöket válasz-