Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
39 Tehát Sokrates is a jónak cselekedhetésében látja a teljes szabadságot. Hogy roszat is cselekedhetünk, az nem tartozik a szabadság lényegéhez, az csak a szabadsággal való visszaélés. A valódi és tökéletes szabadság főismérve: csak a jónak rendjében ténykedni és működni. Ezt tanítja a katholikus theologia is a legnagyobb szigorral. Sz. Tamás igy nyilatkozik : „A választás szabadsága abban áll, hogy a cél rendjének föntartásával két különböző rész között választhatunk ; ez tesz tökéletesen szabadnak lenni. De hogy eltérve ezen rendtől választhassunk, az sohasem tökéletes szabadság.“1) Joggal szerencsésnek mondható oly társadalom, melyben az igazság kellő szeretet- és tiszteletben részesül, miáltal a polgári törvény összhangzásba hoza- tik az isteni törvénynyel, s melyben más szabadságra nem hivatkoznak, mint a kötelesség szabadságára. Az ilyen a legtökéletesebb, azaz legszilárdabb és békés s ép azért a legnagyobb haladásra képesített társadalom. 2. A keresztény szabadság. A keresztény tan szerint az eredendő bűn nagy sebet ejtett az ember akaratán. Az ősszülöben vétkezett és elesett embert szünet nélkül kisértik romlott természetének hajlamai ; azért nem Ítél mindenkorhelyesen a dolgokról, mennyiben azok legfőbb javára vonatkoznak. Szenvedélye az érzéki világ mulékony s csalóka élveit gyakran valódi javakként tárja szemei elé. Engedve az ösztönnek, a szenvedély pillanatnyi kielégítése által csakhamar elüttetik a legfőbb jó utáni törekvéstől, mely valódi, teljes s legfőbb boldogságát képezi. Az ekkép megzavart rendet csak a lemondás állíthatja *) *) D. Thomae Summa Theol. I. Qu. LXII. Art. 8 ad 3.
