Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
38 többé kevésbé komoly megsértését einézik, a polgári törvények meggyöngítését s lealacsonyítását is szokták eltűrni. De a jogoséit, s a pusztán türelmi szabadság között külömbség van ; bizonyos társadalmakban, ezeknek különös helyzéténél fogva oly Szabadságot is el fognak ismerni, mely szerint büntetlenül lehet bizonyos, az erkölcsi törvénynyel ellenkező dolgokat elkövetni. Egyébiránt ezáltal még nincsen egy elvbeli s létalapos jog elismerve* s okadatolva. Egyedül a jónak van minden társadalomban jogosultsága, s azért a rósz már magában véve sem lehet jogosult. Mert ha az nem igy volna, a jót és roszat közömbös dolgoknak kellene tekintenünk ; az ember pedig törvény nélkül, a társadalom rend nélkül s maga a világ, az érdekek és szenvedélyek áldozatául esnék. Montesquieu azt hatalmas dialektikájának ezen szilváival fejezi ki : „Az a szabadság, ha azt teszszük, mit akarni kell, és soha nem vagyunk kényszerítve azt cselekedni, mit nem szabad akarni.“1) Az ókor bölcsészeié is csak igy fogta fel a szabadságot, mint azt legnagyobb moralistája bizonyítja. Ugyanis Xenophonnak, a nagy bölcsészről nevezett „Emlékezetességeiben“ Sokrates ezen kérdést intézi Euthy- demushoz : „Mond meg nekem, azt gondolod te, hogy a szabadság az emberre s társadalomra nézve szép és magasztos ? — Kétségkívül nagy jótétemény az. — Gondolod, hogy az érzéki vágyak rabja szabadnak mondható ? — Nincs mód benne. — De talán azt hiszed, hogy akkor szabad az ember, ha jót cselekszik, s ha ebben niegakadályoztatik, megszűnik szabad lenni ? — Minden esetre. — így a te meggyőződésed szerint a mértéklet- lenek nem szabadok ? — Zeusra mondom, nem.“2) 1) Esprit deslois, 1. XL eh. IIT. 2) Memorabilia Socratis IV 5, 2—4.
