Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak

567

dött, nem áll többé szabadságában valamely, a nemzeticégi egység utáni eme uj vágy kielégítését gátló akadályt érintetlenül hagyni; ezen, a közakaratban nyilvánuló és emberi sorsnak is elnevezett titokszerű erő annak kiméletnélküli eltávolítását követeli. Eme fensőbb jog előtt már semmiféle jog meg nem állhat. Nem egyéb mint a kötelességszerü brigantismus elmélete.

Azoknál, kik ezen humanistikus üzletet viszik, valamint azoknál is, kik a magán rendben hasonló elvekkel fáradoznak embertársaik jólétén, minden eszköz jó, a cselszővény úgy mint az erőszak ; a cél szentesíti az eszközt. A nép akarata az, a melyre mindenki hivatkozik, s tudjuk, hogy ez mindenkor készséges szócső mindarra, a mit a humanistikus kötelesség követel. Hasonló tanok mellett a nyugalom egyesekre nézve lehetetlen. Minden népnek tetőtől talpig fölfegyverkezve kell lennie és maradnia, mint oly utazónak, aki rablóktól megszállott erdőn akar keresztül menni.

íme ez azon béke, melyet az uj jog nyújt! A népek és egyesek békéje egyaránt az isteni törvény megtartásában rejlik, mely felebarátunk személye s vagyonának tiszteletbentartására kötelez. Eme minden egyesnek jogát biztosító törvény ótalma alatt élnek, virágoznak s lesznek nagygyá a nemzetek. Kapcsoljuk össze e törvénynyel az adott szó tiszteletbentartását s az önkényt elvállalt kötelességek iránti hűséget, s létre hoztuk az államok közt a béke teljes rendjét. E pontban is élesen ellen mond az uj jog a keresztény jognak; mert ama régi elvnek „pacta servanda“ alkalmazását oly föltételekhez köti, melyek ezt lehetetlenné teszik.

kiki tudja. Munkáik olvasása közben folyton arra emlékeztetünk, hogy földijök, Macchiavelle volt az, a ki a politikában a különbséget politikus és becsületes ember közt első hozta be. Épen azért nem kell csodálkozni, ha ezen elmélet követői a polgár és keresztény közti különbséget hangsúlyozzák. Törekvéseik legjobb bírálata eme, Cavour grófnak tulajdonított rövid szavakban rejlik : „Ha magunkért tennők azt, a mit Olaszországért teszünk, őszintén bevallva, gazemberek volnánk !“