Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
556 badelvü képmutatásnál, mert ennek segélyével akarják ápolni a forradalom eszméjét a királyság szárnyai alatt. Midőn a szabadelvüség conservativnek szeretné magát mutatni, mindig irtózást negélyez a népuralom iránt, ellenben megvallja nagy csodálkozását a gyűlések túlsúlyának rendszere iránt a kormányban. Egy vagy több képviselőház, mely kifejezi a nemzet akaratát, egy fejedelem, a ki legalázatosabb szolgája ezen mindenható akaratnak és a ki névleg birja ministerei választásánál jogát, de valóságban más joga nincs, mint azokat kinevezni megfelelően a kijelelésnek, melyet az országgyűlés terjeszt elébe, melyben a nemzeti minden- hatóság központosul : ime ez az, a mit a 89 iskolájában alkotmányos kormánynak neveznek, — és ez alkotja a parlamenti rendszert. . Az alkalmazásban többé kevésbbé mérsékelte ezen elméletet azok politikai jártassága és gyakorlati érzéke, kik azt életbe léptették : de a főhiba mindig megmaradt. A doctrinaire iskola hivei nem vesztették el nyakas ragaszkodásukat azon elvont elméletekhez, melyekben az alkotmányozó gyűlés bölcsei biztak. Az országgyűlések, melyek 80 év óta követték ezen hagyományt, mutatják, mily zavarokra, tehetetlenségre és nevetségességre vezetnek ezen elméletek. A forradalmi iskola, egy más, még nagyobb hibát követett el a képviseleti kormány eszméje és gyakorlata körül. Ugyanis nem akartak többé az önkormányzat alatt mást érteni, mint a szám uralmát, eltekintvén a képesség, méltóság, társadalmi hatály különbségétől , mely oly nagy különbséget okoz az emberek között a politikai befolyás tekintetében. Az egyenlőség eszméje uralkodott minden fölött. 1791 alkotmánya legtökéletesebb képét nyújtja a képviseleti kormánynak, minőnek azt a szabadelvüség képzeli. Ezen alkotmány kiindulási pontját egy elméleti politikus egyenlőségi nyilatkozatai képezték ; ennek szelleme ha-
