Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
457 tóttá át teljesen a forradalom ezen első müvét. Sieyès mindent aZ általános akaratból származtatott. „Ezen akarat, mondja ő, nem lehet egy, míg meghagyjátok a három rendet és a három képviselő testületet. E három gyűlés legfölebb ugyanazon véleményben egyesülhetne, mint három szövetséges nemzet táplálhatja ugyanazon vágyat; de azért azokból egy nemzetet, egy képviselő testületet és egy közös akaratot teremteni soha sem fogtok.“ A kísérlet, melyet a parliamenti rendszerrel tettek, 1791-ben roszul ütvén ki, egy kamarával azt helyre ütni törekedtek, képviseltetvén az egy és osztatlan nemzetet két kamara által. Az elvek zsarnokságának mindig az volt következménye, hogy a hatályuk mérséklésére hozott rendszabályok folytán valódi, külső kényuralom támadt. Midőn a 89. szabadelvűség eszméinek befolyása alatt elhatározták a két kamarát, egyikök rögtön a statista szerepére lön utalva, és az igazgató befolyás teljesen a népies kamarára ment át. Az angolok rég óta gyakorolják az önkormányzatot, ők adtak neki nevet is, de soha sem ruházták föl egyenlőségi jelleggel. Ma már nálok is, mint mindenütt, erőlködik a forradalmi demokratia ráerőszakolni eszméit a politikai életre és uralkodni az intézményeken. De tapasztalhatjuk, hogy még azon reformokban is, melyeknek hivatása elégtételt adni a nagy tömeg követeléseinek, a társadalmi képviselet ősi törvénye túlsúlyban van a szám képviseletének modern törvénye fölött. Innét ered a kormányrendszerben a társadalmi erőknek a valódi rend- és szabadságra oly kedvező ponderatiója, hogy a parliamenti rendszer absolut egysége reájok nézve veszélyes. Sohasem álmodozott többé senki, hogy Anglia földébe ültesse ezen uj tant, mely fölforgat minden tekintélyt és a mely egyenesen a képviseleti kormányforma észelvi fölfogásából ered, és mely szerint a nem