Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
451 embernek nincs hatalma, mert nem tőle, hanem Istentől ered. Megkísérlem ezen elvek mellőztével alapítani erős kormányt és tartós szabadságot, oktalan és hiú vállalat lenne. A társadalom, mely egyedül emberi tekintélyre támaszkodnék és mely önmagából birná szervezetét, nem volna képes nyugalomra, biztosságra és működéseiben sikerre vergődni, melyek pedig boldogságának alapföltételei. Az ily társadalom, mint a kormánya vesztett hajó folytonosan kényuralom és fejetlenség, fejetlenség és kényuralom 'között fog lebegni, mig a forradalom örvényébe nem merül. „Minden felsőbbség gyökere valójában a nemzetben vagyon.“ Ez legelső alapelve minden szabadelvű politikának. Az „alkotmányszerzők,“ kik az ember jogainak kinyilvánításakor ez elvnek szintén utat nyitottak, azt hitték, hogy ők ezen hatalmat, mely előtt minden megállapított hatalom jogának el kell enyészni, kényök kedvök szerint igazgathatják. És ime a politikai ellenlábasok egész rendszere, melylyel magoknak az ura- ságot megszerezhetni vélték, romba dőlt. Egy pillanatra azt hitték, hogy a polgárok okossága megoldhatná a föladatot és biztosíthatná a társadalomnak a szabadságot megóván azt a rendetlenségtől. A csalódás rövid volt. A nép nem óhajtotta az olyan egyensúlyt, melyben ő semmit sem számítson. Az általános választás száműzte a polgári szavazást és az általános szavazásból keletkeztek a plebiscitumok, melyek mindent a császárra ruháztak át. 89-ben az ős keresztény monarchiák kormányrend- szerét türhetlen kényuralomnak tekintették, pedig ezekben az egyedúr hatalmát mérsékelte az erkölcsi törvény, melyet mindenki elfogadott, és korlátolták a szokások, melyek a nemzet életében gyökereztek. Szakítani akartak ezen hatalommmal, mely egyébiránt maga 29
