Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

452

vezérelte azon változásokat, melyeket a kor és a társadalmi haladás szükségesekké tett. Nagyon szerették haszontalanoknak és frivolaknak tekinteni a leghatározottabb és legerősebb biztosítékokat, melyek segélyével könnyű volt a hagyományos hatalom működését szabályozni, a mint a jog és közérdekei kivánták, meghagyva mindemellett ezen hatalmat sértetlenül jogaiban. Szakítottak az ős monarchiái intézménynyel, mely a nemzeti jog élő kifejezése volt. Nem egyeztek mega fejedelem megtartásában, mig tekintélyétől meg nem fosztották és a nemzet első hivatalnokává nem tették.

Látjuk, hogy mi történt ezen törvényességgel való erőszakos szakítás, az ős keresztény és azon egyedüli hatalomtól való elválás után, mely képes társadalmunknak biztosítani a szabadságot a szükséges renddel együtt. A 89-i társadalom, hogy el ne enyészszék, átadta magát azon hatalmaknak, melyeket semmi hagyomány nem tart lekötve és melyek csak a dictátorság által képesek magokat megőrizni a forradalom csapásaitól. De mivé lettek az ellenlábasok? hol van az egyensúly? hol a szabadság?

3. Az alattvalók részvevése a kormányzásban.

Semmi sem természetesebb, semmi sincs annyira rendjén, mint az alattvalókat fölszólítani a kormányban való részvételre. Aquinoi sz. Tamás, leghatározottabb a theologusok között, kereken kimondja, hogy egy jól szervezett társadalomban mindenkinek kell bizonyos részének lennie a kormányzásban. O hozzá teszi azt is, hogy ez volt alapelve azon politikai szervezetnek is, melyet Mózes az Isten népe számára alkotott.1) ,

») „Dicendum, quod circa bonam ordinationem principum in aliqua civitate vel gente, duo sunt attendenda, quorum unum est, ut omnes ali-