Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
447 rátát vagy elégtelenségét, a ki végre szintén ember és sokszor csalódhatik, ki az, hogy még ennél” is többet kívánjon? Lehetne e jobban biztosítani a társadalomnak a szükséges indító és ellensúlyozó hatalmat ? Talán vakmerő azon gondolat, hogy azon kormány, melyben a hatalom egész egyensúlya a királyi tekintélyt birja központul, dacára némely mindig eshető rendetlenségnek, legjobb lesz minden kormányok közt mely alatt az ember élhet ezen a világon, melyen sem népek sem egyesek nem valósítják meg soha az absolut tökélyt ? Nagyon helyesen mondotta Haller : „Állítani, hogy emberi intézmények által lehet elejét venni vagy megakadályozni a főhatalom minden visszaéléseit, melynek egyedüli elöljárója az Isten, oly gondolat, melyet csak büszke századunk mutathatott föl ; oly föladat, melynek kivitele alapjában lehetetlen, és a melynek már fogalma is ellenmondást rejt magában. Mert, hogy biztosíték adassék a legfőbb hatalom visszaélései ellen, szükséges volna azzal szembeállítani, következéskép teremteni egy fölsőbb hatalmat ; de akkor ezen utóbbi adna okot mint fölsőbb hatalom a visszaéléstől való félelemre. Terheljétek meg az emberi társadalmat annyi Írott törvénynyel, alkotmánynyal és szervezettel, a mennyivel akarjátok ; daraboljátok szét a hatalmat, vagy állítsatok vele szemben, a mint ti nevezitek ellenlábosokat, hogy az egyensúly megmaradjon; csak nagyobbítjátok a nehézséget, de nem lesztek képesek lerontani a természet azon törvényét: hogy mindig valamely egyén vagy testület lesz leghatalmasabb, és ez fogja bírni a legfőbb tekintélyt. Tehát a visszaélés mindig lehető lesz, mig erő és akarat lesz azt elkövetni.“ Ebből világosan folyik a következtetés, melyre az egykori történelem kézzelfogható példát nyújt : „Örökké igaz marad, hogy a főhatalom visszaéléseit csak a
