Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
448 vallás és erkölcs akadályozhatja meg, azaz a tisztelet, az igazság és szeretet természeti törvényei iránt, és az önkénytes meghajlás mind az előtt, mit az parancsol. A főhatalom, melynek ellenállni nem lehet, nem ismer birót a földön, vele szemben nincs menekvés csak az Istennél, azaz : azon törvénynél és hatalomnál, mely valóban fölötte áll minden törvénynek és minden emberi hatalomnak.“ J) Minden társadalomban szükséges egy ur, egy fő, azaz oly hatalom, melynek jogában áll kimondani az utolsó szót és követelni, hogy szavának mindenki engedelmeskedjék. Ha a fő, fejedelem vagy nép, csak ember nevében szól, előbb vagy utóbb kitűnik a mindenhatóság utáni törekvése, és azon igyekezete, hogy szétszaggasson minden köteléket, melyekkel korlátozni akarták. És a kényuralom ezen megtámadása annál gyorsabb és ellenállhatlanabb lesz, minél nagyobb hatalmat nyert a nép az államszervezetben és minél inkább elismertetett a tömeg hatalmi ereje. Egy politikai alkotmány sem lesz tartós, sem nem fogja megtartani a társadalmi erők és a politikai hatalom egyensúlyát, ha nincs az emberi törvényesség gyarló okoskodásai fölött egy fölsőbb erő, mely minden kapzsiságot elnyom, és a mely a kötelesség által mindent helyén és a hatalom körében tart meg. Burke igen alapos észrevételeket tesz e tárgyban, midőn Nagy-Británnia egyházi alkotmányáról szól : „A mi törvényhozónk ünnepélyesen és mindenkorra megszentelte az államot és mindent ami benne él. Ezen megszentelés azért történt, hogy mindazok, akik részt vesznek az emberek kormányzásában, melyben ők Isten személyét képviselik, ténykedéseikről és hivatásaikról oly magasztos fogalmat nyerjenek, mely méltóságuknak *) *) Restauration de science politique, I. k. 511. 1.
