Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
446 Vannak az alkotmánynak más formái is, nem csak az aristokrata köztársaságokban, hanem még az olyanokban is, hol a jogegyenlőség erősen megvan állapítva, és ahol minden a nép alsó rétegeiből emelkedik föl. A köztársaságok, melyek nagy hatalomra vergődnek és tartósak, rendesen senatussal bírnak, és ebben székel a politikai vezérlő erő. A nemzet elöljáróiból lévén alkotva és legalább közvetve bírván azon képviseleti jelleggel, mely a köztársaságok szellemének megfelel, a senatus képezi a köztársaságban a szabályzó és vezető hatalmat. Ilyen volt a római senatus, midőn Rómában a demokratia uralkodott ép úgy, mint midőn az aristokratia és oligarchia volt a vezér. Ilyen napjainkban az Egyesült-Államok senatusa, azon különbséggel, mely a római nagyság és az amerikai középszerűség között létezik. A monarchiának, amint azt a kereszténység megalkotta, és a mely a nép hagyományos tiszteletén és szeretetén alapszik, nagy főlénye abban gyökerezik, hogy a fejedelem személyében bensőkép egyesül a tekintély és képviselet elve, a haladás és conservatio erejével. Idő haladtával a fejedelem és a nemzet bizonyos módon azonossá lettek. Lehet-e az -öröklött monarchia királyának más érdeke, mint a nemzeté, melynek nagysága az ő nagysága is, és a mely nem sülyedhet a nélkül, hogy ő is ne szenvedjen hatalmában és méltóságában? A király a társadalom jövő nagyságán fáradozik ugyanazon okoknál fogva, melyek kényszerítik őt a jelenben a rendet föntartani. Érdekből ép úgy, mint kötelességből ő legtevékenyebb indítója minden társadalmi haladásnak, valamint legszilárdabb védője legéberebb őre azon elveknek és hagyományoknak, melyek a nemzetnek hosszú, békés és boldog életet biztosítanak. Ha úgy alkotjuk meg az állami rendet, hogy a nemzet erőinek törvényes részvéte a kormányban orvosolhatja, ha szükséges a fejedelem rósz aka-
