Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
42Ó dalmasabb ez általános szolgaság alatt, mint a hatalom eme kigúnyolása, mert miként Montesquieu mondja : „Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, melyet a törvények szárnyai és az igazság szine alatt gyakorolnak, midőn a szerencsétleneket úgy szólván azon deszkáról taszítják a vizbe, melyen utolsó menedéküket keresték. “*) A mint a császár az összes tekintélyt birja, barátai könnyű szerrel teszik magokat nélkülözhetlenekké, -ezek aztán minden fölött határoznak. E sorsra jut minden személyes hatalom. A császár maga is nemsokára zavarba jő hatalmának nagysága által, s azért annak terhét azokra rakja, kik őt környezik, őt szolgálják, és neki hízelegnek. A császár akarata az Ő akaratuk és ezen akaratnak minden szabad.2) — A császárnak egy udvara van, és ez udvar utálja a szellemi fönséget, a munkát és erényt. Hogy valaki a császár haragját és gyanakodását kikerülje, annak semminek kell lennie, vagy legalább úgy tetetnie magát, mintha semmi se volna. A császár mulattatókkal és hízelgőkkel bir, nem szabad felednie, hogy ő a nép mulattatója és hízelgője. Bármily független úr legyen a császár, ő mindamellett csak a tömeg legelső szolgája marad. A császár nem birja az igazi tekintélyt, mert a tekintély alapja a tisztelet; sem a félelem, sem az érdek nem hozhatja azt létre. Hogy uralmát lehetővé es elviselhetővé tegye, mulatságokról kell gondoskodnia. E szükséges vállalat kivite*) Grandeur des Romains, XIY. fej. 2) Ismeretes Livia befolyása Augusztusra. Tacitus neheztel e miatt, hogy Claudius alatt a nyilvános ünnepélyek alkalmával Agrippina foglalja el annak helyét : „Novum sane et moribus veterum insolitum, feminam signis romanis praesidere.“ (Annal. XII, 37.) Azt, a mit Svetonius Clau- diusról mond, bármely császárról el lehet mondani : „Libertis uxoribusque addictus, non principem sed ministrum egit.“ (Claudius, XXIX. fejezet.) Neró a császárok mindenhatóságát jól fejezi ki, midőn ama szavakat mondja melyeket Svetonius idéz : „Negavit quemquam principum scisse, quid sibi liceret.“ (Nero, XXXVII. fej.)
