Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
427 lére minden erejét megfeszíti, nem kiméi e tekintetben semmit; még méltóságát is föláldozza neki.1) A császárok nagy előszeretettel viseltetnek a nagyszerű építkezések iránt, nem fáradnak ki a lerombolás és újólagos fölépítésben. Rómában a császárok személyes nagyravágyás és állami hiúságból építettek. A római büszkélkedett városuk nagyszerűségében: s Róma szépítése által a császár csak a rómaiaknak hizeleg. A modern császárok az építést társadalmi hivatásuk lényeges részének tekintik. A főváros szépítései a népnek munkát adnak és a munkával a nagy dijakat, melyeket a demokratia munkásai a nagy városok könnyelmű életében örömest elköltenek. Ez a munkajognak egy neme, melyet a császár egy oly társadalmi néposztály javára szervez, mely ez iránt kevés elismerést és hálát mutat. A császár a nép szolgája, melyet ő elhalmoz előzékenységével, de mindamellett a császár isten. O isten, mert a nép saját isteni méltóságát ismerte föl s tiszteli benne. — A régi hajdanban a császároknak isteni tiszteletet adtak és közölök némelyek annyira mentek, hogy azt komolyan vették. Julius Caesar legkevésbbé sem akadályozta, hogy őt úgy tiszteljék, mint az isteneket. A császárok életökben ritkán neveztették magokat isteneknek, *de haláluk után az apotheosisra jogot tarthattak. Midőn a császári kormányrendszer Diocletián *) Erre nézve lásd Svetoniusban ama mulatságok lajstromát, melyeket Augusztus Rómának szerzett. Gondoskodása még arra is kiterjedt, hogy a nép számára bohócokat és ritka állatokat tartson, mig végre maga a senatus tiltá meg, hogy e célra a lovagokat is fölhasználja : „Equitibus romanis aliquando usus est ; verum priusquam senatusconsulto interdiceretur, postea nihil sane, praeterquam adolescentulum Lucium, honeste natum, exhibuit ; tantum ut ostenderet, quod erat bipedali minor, librarum septemdecim, ac vocis immensae. Solebat etiam citra spectaculorum dies, si quando quid invisitatum dignumque cognitu advectum esset, id extra ordinem quolibet loco publicare : ut rhinocerotem apud septa, tigrim in scena, anguem quinquaginta cabitorum pro comitio.“ (Octav. August. XLIII.)
