Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

9 erejét minden társaságban, dacára különböző voltá­nak, egy közös pontba visszavezetni, a hatalmat ren­delte. A társadalmak természetéhez képest e hatalom is többféle, mind korlátoltságának nemeire, mind pedig tevékenységének törvényeire nézve. És valóban a ha­talom mindott föltalálható, hol szabad lények létez­nek, melyek bármily socialis egység kapcsával ösz- szefüzvék. Háromféle neme van a társadalomnak, melyek között a mi éltünk lefoly : először a szellemi társa­dalom, azután az ideiglenes rendben a magán és poli­tikai társadalom. A legszükségesebb, legfensöbb s a társadalom fogalmának leginkább megfelelő rend kétségkívül a lelkek Istennel s egymással való összeköttetése vagyis a szellemi társadalom. Ebben uralkodik az egység a maga teljességében, egész erejével, az igazság erejével, mely csak egy lehet. Benne minden egyed a lelkiis­meretet kormányzó legfölsőbb törvény közvetlen hatalma alatt áll, t. i. az Isten souverain akaratának hatalma alatt, ki e törvény kútfeje. Itt a szeretet a legszigorúbb törvény kötelező erejét felülmúló ösztönnel nyilvánítja egyesítő hatalmát az egyesek akarata között. Minden hatalom úgy tűnik föl itt, mint a mely közvetlenül Istentől jő s amely közvetlenül az ő nevében szól. Itt Isten maga egyesül a lelkekkel, úgy, hogy ő benne s általa mindnyájan ugyanegy, Isten akarata szerinti életet folytatnak s azáltal teljesen egygyé lesznek. Az ideiglenes társadalomban észlelhető egység csak árnyéka a szellemi társadalom eme mélyértelmü, radicális egységének. Igaz ugyan, hogy a világi hatalom is az isteni tekintélyre támaszkodik s azért tartozunk neki engedelmeskedni, mert azáltal Istennek engedel­meskedünk ; de az csak közvetve jő Istentől s törvényei csak a külső rendre birnak hatálylyal, melynek hatá"

Next

/
Oldalképek
Tartalom