Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
IO rain belül a tekintély nem rendelkezik közvetlen hatalommal a lelkek fölött. Minél nagyobb az emberek Isten iránti hűsége, annál tökéletesb az ideiglenes társadalomban az egység is, mert mindnyájan egyenlő módon vannak a törvénynek alávetve. Azonban a dolog természetében fekszik, hogy az embereket a földi érdekek rendjében összefűző kapocs nem viselheti magán azon szorosabb egység jellegét, melyen a szellemi életben az egyesnek a többivel, s mindnyájának Istennel való összeköttetése alapúi. Midőn ideiglenes érdekekről van szó, mindenkor, még a legjogosultabb érdeknél is változékonyságot és külömb- séget tapasztalunk. Az érdek csak tökéletlenül kötelezi az embert; mert az érdeken alapuló egység soha nem bir azon erőteljes egység tartósságával, mely a végtelen jó utáni közös vágytól ered, mely mindig jelen van és ugyanaz marad az őt kereső előtt, s mely mindenkor és mindenkinek egyenlően adja át magát, a nélkül, hogy lényegéből csak valamit is veszítene. Mindazonáltal Isten az ideiglenes rend mindkét társadalmának, melyek az emberiséget mintegy átkarolják, megadta a valódi és hasznos egység jellegét. Ha azt a családban, melynek feje ugyanaz, ki közvetlen kútfeje, szelidebb, félve tisztelt s egyúttal hathatós alakban látjuk, úgy a nyilvános életben, melynek összeköttetése a hatalommal kevésbé szembetűnő és világos, inkáb rettegettnek tűnik fel s közvetlen tisztelettel kevésbé látszik környezve. Azonban mindkét társadalomban a hatalom a parancs egysége és az által biztosítja az élet egységét, hogy az összes erőket törvénye alá rendeli. Mindkét társadalomban a szeretet, kötelesség és érdek, mig meg nem tagadják természetöket főleg arra szolgálnak, hogy az egyesek akaratát az egyetértés azon állapotában megtartsák, mely nélkül társadalmi rend nem is képzelhető. A közmegegyezésből szárma-
