Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

8

tehetetlenséggé válik a szerint, a mint magunkat elkülönítve vagy elszigetelve látjuk.

Azért kéri az isteni Üdvözítő Jézus Krisztus azon pillanatban Atyjától tanítványai számára mindenelőtt az egyság kegyelmét, midőn a Kálvária hegyén a ka- tholika anyaszentegyház nagy társaságát akarja megalapítani, mely mindeu nemzetségen, időn és népeken győzedelmeskedve áthasson, uralkodjék és túléljen — :

„Atyám — úgymond — tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egygyé legyenek, mint mi vagyunk ; — hogy mindnyájan egygyé legyenek a mint te, Atyám, én bennem, és én tebenned, úgy ők is mibennünk egygyé legyenek.“1)

Az isteni Üdvözítő ez imája nemcsak a szellemi, de az anyagi rendet illetőleg is meg lön hallgatva.

Egyikét ama jellemvonásoknak, mely a modern világ fensőbbségét a pogány világ ■ fölött bebizonyítja, azon mindig tarthatlanabbul és tökéletesebben előtérbe jövő e g y s é g képezi, mely az egész föld kerekségén a nagy emberi család minden elkülönített tagja közt s az állami családok egyes osztályai között fejlődik.

A valódi s tulajdonképi egység tehát az emberi élet számára egyedül Istenben keresendő ; csak ő benne lehet az állandó. Benne rejlik annak forrása a hit egysége által ; benne találja tartósságát s fönmaradását a kölcsönös áldozat titokteljes kapcsa által. Hit és áldozat képezik az emberi társadalom egységének első és legmélyebb alapföltételét. Ez egység azonban csak úgy lehet állandó, tevékeny s gyümölcsöző, ha gyökerei a lelkekben rejlenek; ha egyedül azon erőből csirázik ki, mely a lelket kizárólag élteti s vezérli — magából az isteni erőből.

Isten ezen egység ismérve és eszközéül, nemkülönben orgánuma gyanánt, melynek hivatása a szabadság *)

*) Sz. János 17, II. 21,