Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

7

előrelátott rendje szerint az egyénekétől külömböző célra lön teremtve. Azon állítás sem helyes tehát, hogy az egyén egyedül s kizárólag a társadalomért létezik, mint nem helyes az. hogy a társadalom kizárólag az egyénekért van.

A társadalom első lényeges, mondhatnám főmis- siója abban áll, hogy az egyéneket oly helyzetbe hozza, melyben azok saját s önkéntes tevékenységökkel hivatásuk betöltésére képesíttetnek. De másrészt a társadalom minden egyes tagja is köteles annak, e feladata kivitelében segédkezet nyújtani.

Egységet a külömbségben, — ez a társadalmi élet jellemző vonása; benne a társadalmi solidaritás törvénye mindenütt érvényesül. Eme egység minden időben és mindott található, hol az emberek a hatalom vezetése s tekintélye mellett a nyilvános életben közös erőmegfeszítéssel fáradnak azon feladat megoldásán, melyre a gondvisélés tehetségeiket rendeli. A törvények, melyek alapján e található egység létrejö, pontosan s szilárdan megállapítvák, s mindenkit a jog külső formája alatt s korlátlan hatalmával köteleznek.

De mihelyt mi a szabadság rendjében az egyed magánéletéhez szükséges javak után csupán egyéni önerőnkből vágyódunk, ez esetben igaz, már nem többé a tőrvény alkotja ez egységet ; mindazonáltal amaz egység mindenütt érvényesül.

Az emberiséget szoros kapocs fűzi egybe, melyet nem az egyes akarata hozott létre ; mely fölött hatalma nincs, s mely kivétel nélkül mindenkinél egyenlő módon életszükségnek bizonyul be. A dolgok természetes helyzete folytán az egyén tehetsége elégtelen arra, hogy más erő segélye nélkül sikerrel működhessék.

Szoros függésben egymástól élünk a legcsekélyebb dolgokért úgy, mint a legnagyobbakért ; az erkölcsi rendért, mint az anyagiért, s mindegyikünk szabadsága