Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)
I. Rész. A munkáskérdés lényege s valója
67 meg. Az istentelen kapzsiság épen oly árúkra adott utalványokat, minőkre a munkásnak egyátalában nem volt szüksége, s melyek viszonyait csak gúnyolni látszottak. igy pl. ruhakelmékre, piperecikkekre, s ami több, templomi székekre (pesos), melyek Angolországban tudvalevőleg szintén bérbe szoktak adatni. Hogy a munkás magának kenyeret szerezhessen, kénytelen volt e bons-okat bármily áron is eladni. Nemkevésbbé megvetésre méltó módon zsákmányolták ki a munkás helyzetét az előlegező- vagy kölcsönrendszerrel űzött visszaélés által. A vigyázatlan, vagy szerencsétlen munkás könnyen azon szomorú helyzetbe jut, hogy már megevett kenyérért kell dolgoznia. E kényszerhelyzetet a gyártulajdonosok, vagy önző pénztárnokaik lelketlen módon zsákmányolták ki azáltal, hogy előlegül s igy némileg kölcsönbe adott bérért nagy százalékot — egész 35%-nyi levonásokról birunk adatokkal — követeltek, s egyúttal előre le is foglaltak. de 1’ État des Ouvriers II. 1381. E visszaélések Angolhonban igen régiek; már Anna királynő korától fogva folytonos rendszatiályokkal kényszerült a parlament ellenük föllépni. V. ö. Nicholl, History of the English poor law, I. 382 1. Ha a gyártulajdonos nem űzi maga e nemtelen keresetet, akkor kereskedők telepednek le a gyár mellé, kik üzletöket és az uzsorát egyszere űzik, s kik kölcsönvételek által a szerencsétlen munkást oly láncokkal kötik le, melyekből lehetetlen neki kibontakoznia. „Rendesen, igy szól Lemire, e házak a gyártulajdonosokkal oly viszonyban állanak, hogy ezek a vesztés veszélye ellen minden kigondolható jótállást nyújtanak nekik. Ezen valószínű fizetésbiztosság mellett a kereskedő ötven százalékkal drágábban ad el mindent, mint azt a vagyonos osztályok veszik. Kedve szerént és minden félelem nélkül csal súly- s minőségben. Az éhség sürgető kényszere által hajtva kénytelen a szűkölködő munkás minden körülmény közt abban megnyugodni és még szerencsésnek is érzi magát, hogy ily áron azt szerezheti meg, mit sehol sem szerezhetne meg magának.“ Coup d’ oeil sur 1’Angleterre. Franciaor- szágbau a dolgok még nem fajultak el ennyire ; a munkás e fosztogatása, vagy jobban mondva kizsákmányolása a munkátadó részéről még ritkább, a magasabb osztályok elkülönzése, részvétlensége az ipar alsóbb osztályai iránt kevésbbé átalános í^nem oly mélyreható Mindazonáltal e baj nem ismeretlen. 5*
