Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)
I. Rész. A munkáskérdés lényege s valója
68 Minthogy a gyalázatos nyereményen a gyártulajdonos, ügy vivő és gépész egyaránt osztozkodtak, könnyen engedtek a kisértésnek, hogy a munkásokat alattomosan tervszerüleg pazarlásra csábítsák, hogy igy őket a kölcsönrendszer vészes hálóiba bonyolítva, kizsarolhassák. Nagyon rósz hírben állott későbbi visszaélések miatt a kezdetben jótékonynak mutatkozó „Cottage- rendszer.“ Sok tekintetben előnyös, ha egy nagy „vállalat'* munkásai ahhoz lehető legközelebb laknak, s ha e mellett a lakbér fizetése terhétől felmentetnek. A lakkérdés tárgyalásánál alább alkalmunk leend erről bővebben szólam. Elismerést érdemel, hogy Angolhon több nagyiparosai gyáraik körül egész munkásfalvakat építettek, kis házikókkal (cottage), melyekben a munkások oly feltétel mellett laktak, hogy lakbérök a gyártulajdonos által, ki egyúttal házi urok is volt, keresetökből kisebb részletekben levonatott. Nemsokára azonban mutatkozott e látszatos előnynek árnyoldala is. A munkaadók, kiknek mint házi uraknak egészen hatalmokban állott csak is oly egyéneket fogadni fel munkára, kik házaikban laktak, nyereségvágyból sok ily lakost szorítottak egyes cottage-aikba, A parlament elé terjesztett teljesen hiteles adatok bizonyítálc, hogy az ily munkáskunyhók építésére fordított tőke go—ioo°/0-t kamatozott. A dögvészes romlást, melyet ily „disznóólak“ miként Burke a parlamentben a „cottageokat“ egész nyíltan nevezte, szerencsétlen lakói lelki és testi épségére gyakoroltak, csak sejteni lehet inkább, mint megitélni. A német ipar dicséretére válik, hogy az imént festett, a munkások kényszerhelyzete ellen intézett rendszerről átalán nem vádolható. Angol-, Belga- s Franciaországban a tőke hatalma folytán a munkások irányában lábra kapott visszaélésnek eme nemeire a közvélemény már régen kimondotta halálos Ítéletét; a törvényhozás azonban fájdalom, csak későn, jóllehet elég erélylyel támadta meg s irtotta ki. A
