Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

Z’JO

ban kevés kivétellel minden ily vállalat hajótörést szenved.

Majdnem minden iparágnál, de különösen a szövő-, fonó-, virág-, tárca-, illat- s irópapirgyárakban, aranyverdékben stb. nagyszámú fiatal, serdülő gyerek, leány s asszony nyer foglalkozást. Tág tere nyílik itt a gondoskodásnak, mely azonban folytonos áldozatokat igényel. A gondozás legcélszerűbb módja abban nyilvánul, a midőn a gyermekek s női személyek számára védházakat (patronatus), nyugdíjakat s menhelyeket alapítunk.

Némely vidéken az is megtörténik, hogy félig felnőtt gyermekek egész serege az évnek csak egyik szakára szegődik valamely gyár- vagy iparvállalathoz, pl. gyeptőzeget szedni. Ezen idő alatt egészen hontalanok. Ezeknek, de nevezetesen a munkásnők számára a sz. Vinceegyletek hatalmas védelmet nyújtanak, miben több francia város, mint Nancy, Lyon, Mühlhausen, Lille és Párizs dicsérendő példával ment elő. Bajorországban tudtunkkal csakis egy ilynemű intézet virágzik, a kaufbeureni szövődénél. Svájc- és Chehországban majdnem minden nagyobbszerű gyáriskola és sok törzstelep mellé emeltek ily védnökségeket borr. sz. Károly leányai. Magától értetik, hogy az ily védház berendezése a gyárüzlet menetének megfeleljen. Ha, mint legtöbb fonó- és szövőgyárakban szokás, éjjel-nappal szakadatlant foly a munka, a patronatus kötelessége a napi s éjszakai rendet úgy alkotni meg, hogy védenceik kellő időben étkezhessenek és nyugodhassanak.

A patronatusok áldásdús működése onnan is kitűnik, hogy a nőszemélyzetet, hacsak az illetők nem ellenkeznének , az erkölcstelenség minden szennyétől megóvják. Azonkívül ügyelnek az erő és egészség fen- tartására is; mert alkalmat nyújtanak a munkásoknak arra, hogy megfogyott erejöket tápláló ételek, tisztaság és emberhez méltó nyugalom által felüdítsék.