Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)
Socialismus és munkáskérdés. - A papság socialis feladat
— 5 — resni és megnyerni lehetne. Nem önálló férfiú az, ki a pártok gyakran hazug és durva jelszavai után gondolkodás nélkül indulva esetlegesség vagy rokonszenve által vakon engedi magát vezéreltetni. A hangzatos szólamok jelenleg sok visszaélésnek szülöokai, mit — fájdalom — olykor magok a papok mozdítanak elő. De a legerkölcstelenebb proletár lapok a jelszavakat saját hasznukra zsákmányolják ki, s mint az indián megmérgezi nyilait, ők is e „szárnyas szavakat“ a gazdagok és munkaadó emberek halálfenyegetésévé mérgezik. A pap szavának semmiféle viszályt sem szabad a különböző állapotú és sorsú emberek közt szítani, és az itt-ott tapasztaltak után Ítélve nagyon is indokolt eljárás, ha a klérus socialis és főleg munkásegyleti működése nemcsak az egyházi, hanem a világi hatóságok kiváló figyelmének és ellenőrködésének is tárgya. A papnak senki sem tiltja meg, hogy a gazdagokat kötelmökre ne emlékeztesse s rá ne süsse a bűn bélyegét a keményszivüségre, mely a napszámos nyomorának serlegét színig tölti és asz. írás szavai szerént: „A szegény szive vérével táplálkozik.“ De ügyesen kell kiszemelnie az alkalmas időt, módot s helyet az efféle feddő beszédek tartására. — A mi sz. helyen és időben hangoztatva mennydörgés gyanánt riasztja föl az alvó lelkiismeretet, ugyanaz a különben is fölizgatott, vérmes vagy már félmámoros munkásgyülekezethez intézve gyújtó szikrává válhatik, mely ha nem is lobban tüstént lángra, de számosak kebelében folyton lappangva éleszti a forradalmi szenvedélyeket s az összehalmazott gyú- anyag fölrobbanását közel kilátásba helyezi. Azért megtudni azt, mit tudni akarunk s szabatosan körvonalozni a tevékenységi teret, melyet hivatásunk elénk szab, — ez ha valahol, úgy tárgyunknál a társadalmi kérdés első és legfontosabb parancsa. — De ezen ismeret, mint minden egyéb tudás, csak megfeszített szorgalom árán szerezhető meg.
