Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

Socialismus és munkáskérdés. - A papság socialis feladat

Nem tagadhatjuk meg azonban a következő ellenvetéstől figyelmünket és — cáfolatunkat. A valódi szegények segélyezése nyilvános intézetekben, továbbá az önkénytes, a szerétéiből fakadó jótékonyság annyira kimeríti a papok áldozatkészségét, hogy épen nem volna méltányos dolog, teendőik halmazát még a munkás- és társadalmi kérdéssel is tetézni. — Videant Consules. — Az állam, a törvényhozó testületek, a nemzetgazdászat tanárai, a hirlapirók s az alsóbb néposztályból, vagy máshonnan kiemelkedett munkásvezetők feladata azt tárgyalni, megoldani, s ezt meg is teszik. — Különben is az iparosok nagyobb része oly faragatlan, annyira keresztény- és egyházellenies érzelmű, hogy a klérus iránt legkevésbé sem viseltetik bizalommal, s nagy ritkán és akkor sem szívesen hajt szavára.

Ezen ellenvetés valóban nagy horderővel bírna, ha a számos proletár irat és hírlap állításai szilárd alapon nyugodnának. — Mert szerintök a „munkás“- és „szenvedő“ osztályoknak nincs régibb és makacsabb ellenségük, mint se nemesség s dúsgazdag polgárság mellett épen a papok, a kath. klérus. Azon vallás iránt, mely a szegények evangéliumát először hirdeté nyilvánosan, alvilági lánghoz hasonlóan kimondhatatlan ellenszenv vonul át a proletárokhoz intézett beszédek legtöbbjein, s pokoli gyűlölettel tölti el a fölvilágosodottabb munkáspártok nyilvános közlönyeit. Nincs itt helyén, egyenként elősorolni ezen szánalomra méltó tévedés okait. Ezek száma nagy és különféle : az ész tévedései s a szív csalódásai, — a szerént, a mint a szenvedélyek vagy ámítások talajából sarjadzanak ki.

Mindazáltal bátorít és megnyugtat a tapasztalat. Mert mióta — bár aránylag nem sok helyen s nem is régtől fogva — mindkét hitbeli s valóban tiszta keresztény érzelmű egyének, közöttük több bátor és tudományos pap, a socialis kérdés mibenlétét tüzetes tanulmányaik és müködésök tárgyává tevék : a munkásnép