Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

Socialismus és munkáskérdés. - A papság socialis feladat

4

evangéliumnak ismét készséges hallgatókat akarunk szerezni, akkor azt is socialistikus alakba kell öntenünk, mint azt Lamennais lángelméje is megkisérlé. — Hiszen „Isten országa“ és az „örök élet“ nem egyéb, mint az emberiség újjászervezése a szabadság örök szent törvényeinek védnöksége alatt álló testvériség, közös boldogság és jogegyenlőség alapján.

Egy körülményre kivánunk még rámutatni, és ez az a meleg érdeklődés, sőt tényleges részvét, melyet az egyházi férfiaknak e téren okvetlenül tanusítaniok, illetőleg kifejteniük kell; bizonyítás helyett egyszerűen tényekre utalunk. Évek óta ugyanis theologusok, papok, sőt a német, belga, francia, olasz és angol püspökök is a socialis kérdés megoldásának tevékeny és buzgó előmozdítói. Eltekintve a legényegyletektől, melyek kivétel nélkül papok által vezettetve, a socialis nyomor elhárításán eredménydúsan munkálkodnak, a kath. klérus tagjai a munkás mozgalmakban még a vezérszerep egy nemét is magokra vállalták, és úgy elméletileg hirlap- irodalmi téren, mint gyakorlati módon az egyesületek körében folytatott tevékeny munkásságuk által a cél elérésére, a munkásnép állapotának javítására kedvező eredménynyel működtek közre. — A német birodalom rajnamelléki és vestpháliai papsága tündöklő példa gyanánt ragyog az egész klérus előtt. Hogy azonban kivált ily süppedékes talajon s jelesül a sajtó utján nyújtandó tettleges vagy tanácsadói közreműködésünket siker koronázza, jóakaratunkat alapos és sokoldalú ismeretekkel kell vérteznünk.

A vaktában szólás vagy cselekvés bárhol is szomorú és veszélyes eredményeket szülhet, de százszorosán veszedelmes és keserű gyümölcsöket teremhetne ez a jelen socialis mozgalmak mezején.

Mindenek előtt figyelembe kell venni az ingerlékeny hangulatot, mely mindkét részen uralkodik, ott t. i. ahol segítségre szorúlnak, és más részről ott, a hol azt ke-