Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
X. Az egyházi törvénykezés
21 javára vele közölt jellegét, nagyobb méltósággal bir még a legjobb világinál is, aki nem szolgáltathatja ki a szentségeket, mint ö, anélkül azonban, hogy az erényes világinak személyes erkölcsi méltósága-, erkölcsi fensőbbsége- s a rósz papénál mennyben magasabb állásából valami levonatnék, amit Aranysz. sz. János, s a sz. atyák mindnyájan igen erélyesen védelmeznek. Maga a fejedelem is, legyen bár még oly gonosz, hivatalát tekintve nagyobb méltósággal bír, mint alattvalóinak legjobbika. De azt mondják: „Krisztus, mint a kereszténység eszményi feje tiszteltetik s a papok az ő helyettesei. Ezen papi gőg a különben értelmes férfiakban is egész az őrültségig megy.“ 6) De vájjon miben áll ezen őrültség ? Krisztus a sz. irás szerént valóságos feje az egyháznak (Eph. 1, 22; 5, 23; Kol. 1, 18.) és az ő helyettesei azok, a kiknek mondotta : „Amint engem küldött az atya, úgy küldlek én is titeket“ (Ján. 20, 21) és azok utódai. Valamely ránk bizott küldetésnek, megfelelni nem gőg s az, ki tanítványait ily nagy hatalommal felruházta, arra is tanította őket, hogy azt alázatban gyakorolják. Ha valaki a kath. egyháznak ily szemrehányást akar tenni, annak a sz. irás- és hagyományra alapított egész egyházi rendszert el kell vetnie. Az egyesek egyházi hivatalokra történt kiválasztása által a többiek, kikkel ez nem történt, épen nem vettetnek el; 7) minden kereszténynek általános, belső papsága — a mint ezt a sz. irás tanítja 8) — az egyházban is el van ismerve, 9) azonban ez az új-szövetségben ép oly kevéssé ellenkezik a különös, külső papsággal, mint az ó-szövetségben. Tekintve a papi állás fontos feladatát, küldetése- és állásának fönsé- gét, a népek mindenkor a dolog természetével megegyezőnek vélték azt, hogy a papok csak egyháziaknak legyenek alávetve ; ők a vallás képviselőit tisztelték bennök ; elismerték azt, hogy az ily eljárás Isten akaratával is törvényeivel megegyez. 10) Amit pedig 6) Bluntschli 54. I. 7) Au g de Civ. Dei L VII, c. 1. Et cum eliguntur in Ecclesia, qui liant praepositi, non utique ceteri reprobantur, cum omnes boni fideles electi merito nuncupentur. ") I. Pét. 2, 5. 9. Tit. Jel. 5, 10 ; 20, 6. Exod. 19, 6. 9) Aug. de Civ. Dei XX 10. Cf. Const, ap. III. 15. ,0) V. ö. Hirsch eit Archiv, f. KR. 1862. VII. k. 202. 1. kk.
