Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
X. Az egyházi törvénykezés
22 a világi hatalom egyházi ügyekben magához ragadott, azt rablás és szentségtörés gyanánt tekintették. u) 17. Azonban ha a papok feletti egyházi bíráskodással valamikép ki is lehetne békülni : annak a világiakra s világi ügyekre való kiterjesztése megbocsáthatlannak látszik. Azonban : 1) az egyházi joghatóság világiakra szabály szerént csak egyházi ügyekben vonatkozott, más esetekben az csak a szokás és a részletes viszonyok által állapíttatott meg, s emellett meg volt a papoknak hagyva, hogy a világi bíró hatáskörébe ne avatkozzanak. *) 2) Igen sokszor jóltevőleg hatott, az egyház és az állam javára dolgozott, miáltal jogra tett szert, még pedig nemcsak a magán- 3) hanem a büntetőjog terén is. „Az egyházi büntetőjognak — úgymond Abegg 4) — különösen a középkorban lényeges jelentősége s előnyös befolyása volt az államra is, annak viszonyai- s törvény- hozására, melyet következményeiben még most is el kell ismernünk és el nem mellőzhető, azon megjegyzéssel, hogy azt a theo- kratikus jelleg számunkra haszonvehetetlenné teszi.“ Az egyházi büntetőtörvények és azoknak az egyházi tekintély által történt kezelése annál is inkább szükséges volt, minthogy az államhatalom tilalmai s külső büntetésekkel való fenyegetései a mély gyökeret vert erkölcstelenség kiirtására elégtelenek voltak ; továbbá az államban még egyáltalán nem létezett kifejlődött büntető hatalom, mely a törvények megtartását keresztül vihette volna; nagyobbrészt pedig az államban az erkölcstelenségek ellen, a kalózok, rablók, útonállók, a partjog megszegői, pénzcsikarók ellen, még törvények sem léteztek. A jogi fogalmaknak még az egyházi törvények behatása alatt finomulniok kellett, az államszerkezetet a kereszténységre kellett alapítani s kér. elvekre fektetni. Ezért volt az egyház mindig első a nagy erkölcstelenséget büntető törvények hozáM) Petr. Bles. in dial, inter Henric. II. reg. et abbat. Bonaevallis p. 984: Rapina, imo sacrilegium est, quidquid in rebus ecclesiasticis potestas civilis usurpat. ‘) Bluntschli 69. 70. 1. a) Cone. Later. IV. c. 42. Sicut volumus, ut jura clericorum non usurpent laici, ita velle debemus, ne clerici jura sibi vindicent laicorum. 8)Mittermaier Grunds, des deutschen Privatrechts 7. kiadás I. 43. 1. 4) Ahegg Die verschiedenen Strafrechtstheorien 106—108. 1.
