Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
335 tanúsítani, mint ki már ITI. Pál és III. Gyula alatt zsinaton jelen volt, és bizonyává semmi zavarót nem találtak volna beszédjében ; ki a sz.-irásban ezen szavakat olvassa: „Nincs Isten,“ e tételt eretneknek tarthatja, ha a mi megelőzi, nem veszi iigye- lembe : „Mondá a balga szivében.“ (Zsolt. 13, 1.) A mantuai bi- bornok kikelt az egész zsinatra kellemetlen közbeszólás, a lotharin- gi bibornok az „Anathema“ ellen, a párizsi püspök és mások a csendzavarók ellen egy kánont hoztak javaslatba. Tamás cavai püspök (ifjabb) egy másik társával tilalmat indítványozott a pápa megsértése és hitellenes tanok előadása ellen.2I) 10. Másképen vélekedett e kérdéseket illetőleg a lotharingi bibornok. Nem helyeselte e kitételt : „isteni jognál fogva,“ mivel, úgymond, igen sok alkalmat nyújt a vitára, de azért oda nyilatkozott, hogy a püspökök rendi hatalma épúgy, mint a joghatósági, Istentől van, legalább oly érteményben, hogy az egész egyháznak sem állana hatalmában a papságot s a püspöki intézményt megszüntetni ; l) az egyházban nincs helye az aristocratiának vagy de- mokratiának, miután az csakis monarchia lehet; minden, ami a természet határait felűlhaladja, Istentől van, s így a joghatóság, a bűnbocsánati hatalom is. Ő nem helyez minden püspököt a pápával egy rangra, mert semmihez sem kell oly erősen s szilárdan ragaszkodni, mint az apostoli szék egysége- és elsőségéhez. Noha a joghatóság Krisztustól az egész egyháznak adatott, mégis csak a p á p a gyakorolhatja e jogot mindenki irányában. Polus bibornok igen szép példákkal bizonyítá, hogy a püspökök Istentől ugyan, de a pápa közvetítése folytán vannak rendelve s hivatva. Midőn azt mondjuk — így folytatja beszédét — hogy a távolfekvő tartományokban némelyek a metropolitáktól neveztetnek s szenteltetnek püspökökké, mindig oly érteményben szólunk, hogy ez valamely apostoli rendelet vagy valamely törvényes zsinat tekintélye vagy végre valamely apostoli kiváltság alapján történik, úgy hogy minden vagy explicite vagy implicite a s z. atya tekintélye körül for dúl meg; de nemis lehet ez máskép, mivel ellenkezőleg az egyházfő tönkre tétetnék. A joghatóság tehát Istentől van, de gyakorlata azon anyagra terjed, melyet a pápa 21) ap. Ray» áld. a. 1562. n. 122. P al 1 a v i c. L. XIX. c. 5. ». 5 seq. ') Ezt, mint láttuk, beismerik teljesen az ellenkező nézet védői is.
