Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
336 jelöl ki, kinek jogában áll a hatalmat megvonni, kisebbíteni vagy alóla fölmenteni. r) Hogy ez a rendi méltóságtól nem függ, onnét is kitetszik, mivel a püspöki szék üresedése alkalmával a káptalan gyakorolja azt, mely még ki is közösíthet ; továbbá mivel a püspök e hatalmat oly helynökre is ruházhatja, ki nem püspök, végre mivel a püspöki széktől lehet az érsekhez fölebhez ni, mint ki téteményes jogon alapúló önálló hatalommal bir. A joghatósági hatalmat ennélfogva a pápa adja s azt, ha jónak látja, módosíthatja, azonban mindig csak épülésre s nem romlásra. Megjegyzi végre, hogy kerüljék az efféle vitákat és csak a fölött határozzanak, a mi az igazi és törvényes egyházhivatalok fölállítását legközelebbről érdekli.3) 11. Lainez az általa tartott beszédben kifejté 1) mindenek előtt a kérdés mivoltát: a „jus divinum“ különféle érteményben vehető; nem egyedül azt jelenti, a mit Isten a sz.-Írásban kinyilatkoztatott; sok olyant is tulajdonítanak Istennek, a miben emberek is közreműködnek. Általán azt mondhatni: az bir isteni jog- érvénynyel, mit Isten maga, s nem az, mit közvetítő személyek által végez ; mit Isten maradandónak s változatlannak kívánt megállapítani, azt maga hajtá végre, a változandók végzését pedig másokra, mint közvetítő eszközökre bízta. *) Ezután 2) saját nézetét nyilvánítá: a rendhatalmat minden egyes személy közvetlenül Istentől birja, a joghatósági azonban Istentől proxime csak egyeseknek adatott t. i. Péter- és utódainak, valamint az összes apostoli karnak,2) a többi püspök ezt tőle csak a pápa közvetítésével kapja, ki ezt módosíthatja s korlátolhatja. Ha a pápa valamely püspöknek gondjára nyájat jelöl ki, hatalmat is ad 3) Natal Alex. H. E. Saec. I. Diss. IV. §. 4. n. 4 : Episcopalis auctoritas est immediate a Deo, ita ut exerceri non possit absque ordine ad Romani Pontificis auctoritatem et cum quadam dependentia ab ipsa. Cf. J u eli i n de Sacram. Dissert. IX. de ord. in specie q. 1 c. 1 a 3 ad obj. 1 et 3 8) Pallavic. I,. XIX. c. 6 n. 3 Raynald. 1. c. u. L23. ') P ail a vi c. L. XVIII. c. 15. n. 3. 4. Rayn. a 1562. n. 124. A szorosabb és tágabb értelemben vett jus divinum közt fönforgó különbséget kimerítőleg tárgyalja Salmeron. V. ö. J. B. Andri es Alpbonsi Salmeronis doctrina. Mo- gunt. 1871. Sect. I. c. 1 2. p. 5—56. 2) Ez vita tárgya volt, mivel sokan azt állították, bogy a joghatóságot Krisztus apostolainak per. Petrum adta. így Salmeron (Andries op. cit. Sect. I. c. 4. p. 72. seq.)
