Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
X. Az egyházi törvénykezés
10 nek, ha pedig ennek dacára megátolkodottságuk meg nem szűnnék, átokkal sujtassanak és csak, ha még ez sem terítené őket észre, szolgáltassanak át megfenyítés végett (nem részesültek ed- digelé semmiféle büntetésében ?) a világi törvényszéknek. Aztán következik e felkiáltás: „Tehát oly papot, ki gyilkolt vagy lopott, csak bűnébe való harmadik visszaesés után volt szabad nagy nehezen (világi bírónak) büntetni. Ily igazságszolgáltatás szükségkép ama véleményt támasztá, mintha ama vétségek, melyeket világiakban halállal kellett büntetniük (mindennemű lopást is?), papoknál kevésbbé súlyosak volnának.“ Vizsgáljuk közelebbről ezen rendelvényt. Mindenekelőtt célja nem egyéb, mint az egyházi joghatóság fentartása a papok felett a fönálló egyházi s világi jog szerént mindaddig, míg az egyház rendelkezik oly eszközökkel, melyek azokat korlátok közt tarthatják.3) Ilynemű eszköz — a támadó fél szerént, amint egyéb nyilatkozataiból kitűnik4) — nagyon is sok létezett. A rendelet azon papnak, ki másnak meggyilkoltatásában (itt csak az egyszerűt s nem a qualiíikáltat értjük), 5) lopásban vagy hamis esküben vétkes, a régi határozatokhoz híven,6) letételét parancsolta. A támadó fél vagy nem tudta, vagy figyelmét kikerülte az, hogy már a legrégibb keleti kánonok egy és ugyanazon bűntényt a világiaknál kiközösítés-, papoknál letétellel bűntettek.7) Az utóbbi igen kemény büntetés volt, sokkal keményebb, mint a világiakra nézve a kiközösítés; a letétel rendesen maga után vonta az anyagi föntartásra szükséges segédeszközök elvesztését, az életpálya teljes elzárását. Ez volt az egyház régi időktől gyakorolt büntető eljárása a papok iránt, legrégibb időktől fogva figyelembe vétetvén ezen elv: „Ne bis in idem.“ (Nah. 1, 9.) 8) Kettős büntetésül, mely csak akkor alkalmazta3) Mutatják ezt a szöveg követk. szavai : Cum ecclesia ultra non habeat, quod faciat. 4) H u b e r 75. 85. 11 E) R e i ff e ti s t u e 1 in L. II. tit. 1. §. 2. u. 6. : ob unum simplex (non quali ficatum) homicidium curiae saeculari tradi non possit. 6) Bernard. Papiensis Summa Decretal. L. V. tit. 10. §. 7. p. 223. (ed Laspeyres Ratisb. 1800.) ’) Can. apóst. 32. 63. 64-66. 69. 70. 84. (al. 30. 62. 63—65. 68. 69. 83.) Eph. c. 6. Chalc. c. 2. 8. 27. (Hefele I. 783. 793. sk. 1. 799. II. 194. 487. 493. 508.; 8) Mir can. ap. 25. (al. 24. Hefele I. 781. 1.) erre hivatkozik, ép úgy
