Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

X. Az egyházi törvénykezés

11

tott, ha nagyobb szigorra volt szükség, a letétel és kiközösítés szolgált. Tehát a javíthatlan a régi szabály szerént, mely a pápák- és zsinatoktól származik °) — másodszorra kiközösíthetett, miáltal az illető nemcsak a szentségek használatától tiltatott el, hanem még — a későbbi, már fönnebb meghatározott enyhítések mellett — az embeiekkel való közlekedéstől is. Ha még ez sem fogott rajta, akkor — ez a végső s utolsó eszköz — a bűnöst kiszolgáltatták a világi hatóságnak.10) Továbbá a rendelet nem a bűntény ismétlésére — a visszaesésre, — hanem csak a javíthat- lanságra, makacsságra parancsolá a letételt és kiközösítést ; az elsőről nem szól. Később voltak törvények, melyek megengedték bizonyos vétségek miatt a papot világi hatóságnak átadni;11) ez azonban a régibb, a szigorú jogra alapított gyakorlattal ellenkezett.

10. Ezúttal felujíttatik az 1869. márc 13. „A. Z.“-ban III Sándor pápa ellen felhozott, — a jánusféle műben több más állítással együtt kihagyott, vagy (amint állítják) kifelejtett ama vád, mintha e pápa kijelentette volna, miszerént a házasságtörés kisebb bűn, semhogy azért a püspök valamely áldozárt letehetne, ső még fel sem függeszthetne hivatalától. Én utaltam a valószínűnek gondolt helyre, melyet itt felhozok — anélkül, hogy a más felől rá tett megjegyzésekre figyeltem volna. Most értesülök arról hogy III. Sándor a salernói érsekhez 1180. irt levelében bizonyos pap házasságtörését a kisebb vétségekhez számítja, melyet az érsek a papsággal együtt kellő bűnbánat után elnézhet, s elrendeli hogy az ilyen ne adassák át még a világi birónak is, mivel nem kell kétszeresen bűnhődnie. Pennaforti Rajmond III. Sándor e rendeletét négy részre osztotta, mely különböző címet visel. ^

Vazul ep. 188. c. 3. (Migne PP. gr. XXXII. 672. ; valamint Baisamon is in c. 1. Neocaes. (ib. t. CXXXVI1. p. 1197.)

9) Már can. ap. 29. fal. 27. Hefele I. 782. 1.) elhatározza : A bűntény folytán letett püspök, áldozár vagy szerpap, ki hivatalát újból gyakorolni me- részli, az egyházból végkép kiközösítendő.

10) Ezt tárgyalja c. 18. S i q uis C. XI. q. 1. ; c. 43. De Liguribus C. XXIII. q. 5.; Innoc. III. c. 27. de V. S. V. 40.

*') Reifte nstuel in L. II. tit. 1. §. 4 n. 112. 113.

’) Anton. Augustinus Tarracon. Opp. IV. 40. 78. 308. 305. Mansi Cone. XXII. 367. S68. Jaffé Reg. Rom. Pontif. Decret. Alex. III. n. 9146. p. 813. Migne PP. lat. cc. p. 1347 1348. n. 350.