Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
170 26. Miután egyébiránt Rómában tapasztalták, mennyi félremagyarázásnak volt X. Ince bullája kitéve, jóllehet a sz.-szék magatartása 160 éven át az udvarok aggodalmait e részben teljesen eloszlathatta volna, a Consalvi ') bibornok által a bécsi congressus- nak benyújtott s VII. Pius által a consistoriumban 2) megerősített, a német egyház kárára véghezvitt vagy jóvá nem tett és minden ezekből folyó s a lelkek üdvét veszélyeztető tények ellen irányzott tiltakozás nyilván kimondotta, hogy a sz. atya, részint az őt kötelező Krisztus nyája és minden egyház fölötti gondoskodás erejénél, részint az őt lekötő sz. eskünél fogva az egyházi jogok oly sokszoros megsértését hallgatagon nemnézheti; és pedig azért, nehogy elnézéséből azokra nézve helyeslésének látszata következzék, miután elődei pél- pája után, kik az egyház kisebbszeríí sértései ellen is apostoli szavokat fölemelni el nem mulasztották, kötelessége az egyház érdekeit és jogait a mennyiben képes föntartani és sértetlenül megóvni. A régibb pápáktól vett példák közt említi Consalvi bibornok kisérő jegyzéke : 1) X. Ince eljárását a vesztfáli béke ellen,2) XI. Kelemen példáját 1707 és 1714.3) 3) XIV. Benedekét 1744. Épen ezen összeállítás mutatja, hogy X. Ince bullája csak nyomatékos tiltakozásnak vétetett. 27. X. Ince tiltakozása ellen tett támadások alaposabb okadatolása céljából a korábbi történelemhez folyamodtak s abból a vádak egész sorát törekedtek összeállítani. Róma s a jezsuiták élesztették a vallásháborút. *) Helyesen lihisz a nagy Bunsen tanította: „A jezsuiták támasztották és örökítették meg a harmincéves háborút.“ 2) Francia- és Svédország, egyáltalán a prot. fejedelmek ártatlanok; a jezsuiták hatottak a mindenható Richelieu tábornokra s a tiszta evangélium szövetséges képviselőire, noha az utóbbiak irtóztak tőlök, mint ördög a tömjéntől, a francia államférfi pedig egészen el volt keseredve ellenök. Hiszen a német ’) Bullar. Rom. Contin. t. XIII p. 403 —407. 2) 1815. szept. 4. tartott allocutio. Bullar. Rom. Cont. 1. c. p. 398. 3) Supplem. ad Natal. Alex. H. E. t. II p. 194. 308. Schrökh KG. Seit der Reform. VI. 383. I. *) Huber 65. 1. 2) Karl Josias v. Bunsen. Német kiadásban Nippold tói LIT 409. 1. 12*
