Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
180 jezsuita Keller, Miksa bajor herceg gyóntatója 1625. nyilvánosságra bocsátott iratai által: „Politikai titok“ és „Figyelmeztetés a legkeresztényebb királyhoz“ sokkal jobban elevenére tapintott,3) mint valamivel később még Santarelli munkája is ; hisz sospelloi Ray- naud Theofil jezsuita, kinek ügyes tollát a bibornok zsoldjába fogadni igyekezett, vonakodását sokszoros üldöztetéssel fizette meg; ily szellemben működött igen sok tagja a rendnek.4) De a visszatérítési rendelet mégis csak „a kúria és a jezsuiták sürgetésének köszönhető.“ A császár gyóntatója volt itt egyedül, ki befolyással birt ; de a négy kath. választó fejedelem, valamint a pápai követ szintén mellette szóltak. 5) Joggal kétségeskedhetni azon, vájjon politikai tekintetben eszélyes volt-e, de hogy az jogos alapon állt, az iránt nem lehet kétség. „Szigorúan jogi szempontból véve,“ mondja Menzel,6) „a visszatérítési rendelet ellen alig lehet kifogás.“ De VIII. Orbán „a császár győzelmeit nem nézte jó szemmel ; azt hitte, hogy a császár győzelme, az osztrák ház fölénye veszélyezteti a pápai függetlenséget.“ 7) És most mi következik abból, hogy VIII. Orbán sokat tekintett világi fejedelemségére ? Vájjon az Anti-Jan us tagadta-e, hogy a pápák a politikában tévedhetnek ? És vájjon nem volt-e a pápai szék függetlensége oly cél, melyet egy pápának sem volt szabad szem elől tévesztenie? Ha a francia diplomafia Kómában ügyesebb volt, mint a császári, ha a pápát Párizsban sokfélekép befolyásolt követei elidegenítették Fer- dinánd ügyétől, ez'oly jelenség, melyet igen könnyű kimagyarázni. Ehhez járult, hogy 1625. a francia püspökök nagyon felkarolták királyuk politikáját és azt igazolni törekedtek. 8) Bírunk még a s) A francia papság gyűlése kénytelen volt ezen iratokat kárhoztatni, 1625. dec. 13. (Du Plessis t. III. P. II. p. 231—238), nemkülönben járt el a Sorbonne (ib. t. H. P. II. p. 180—198) és a párizsi parlament 1626. jan. 21. (ib. p. 199-200.) 4) C r é t i ne au-J o 1 y Hist, de la Compagnie de Jésus vol. III. p. 422. seq. 433. seq. 6) Ranke Päpste II. 517. 518. 1. 6) Neuere Geschichte der Deutschen 7. köt. 182. 1. ') Hanke i. h. II. 537. 1. Reumont Geschichte der Stadt Rom III. II. 613. 1. 8) Különösen az idézett 1625. dec. 13. ítéletben (Du Plessis III, II, p. 235. seq.) melyet azonban később 1626. febr. 26. és 27. harmincegy präla- tus roszalt (ib. II, II. p, 201.),
